Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A Piscator Színpad megszületése
volna ennyire előtérbe, ha találok adekvát drámákat.Az egész vita a fölött, hogy szerző és rendező közül melyik illetékes, véleményem szerint, leszűkül arra az egyszerű kérdésre« melyik a jobban érthető, mélyebben meggyőző, erőeebb hatású művész? Szerintem a művész köteles energiáját a mű tökéletesítésére fordítani és erről a legkevésbé sem mondhat le./ A azinház két döntő pontján tehát, az építészet és a drámairodalom területén mínusszal indultunk az Ütközetbe. De ez a két hiány milyen sokszor hozott létre pozitív eredményeket.UJ dramaturgia született, politikai-társadalmi dramaturgia. Nem recept volt, amit igy kézbekaptunk, hanem lényegében csak egy űj szempont, eszerint szemléltük és dolgoztuk ki félig vagy egészen befejezetlen anyagunkat. A forradalmi építészet hiányábél nőtt ki az űj színpadi megformálás. Ezek az eredmények is átmeneti értékek voltak,szükségintézkedések, de magvukban pozitívak, a jövőbeli fejlődést mutatták. A társadalomtudományos dramaturgia alapvonásai 1 1. Az ember funkciója Az "új szempont" alapja az ember helyzete, megjelenése és funkciója a forradalmi színházon belül. Az ember, az ember érzelmei, kapcsolatai - legyen az személyes kötöttség, társadalmi kötöttség vagy a természetfeletti hatalmakhoz való viszonya /istenhez, sorshoz, végzethez vagy amilyen jelentkezési formában, a fejlődés folyamán, ez a hatalom mindig felléphetett/ - minden évszázad drámaíróinak és dramaturgjainak drága fogalcak! Ám elsőként a Volksbühne, azaz szellemi képviselői kötötték ki, hogy az emberit - hogy úgy mondjam - kémiai tisztasággal ábrázolják és mint "önmagában való dolgot" a drámairodalom és általában a színház tulajdonképpeni 70
