Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A Piscator Színpad megszületése

68 Alaprajzi földszint és szinpad közönség pél­dául hullámzó tenger köze­pén ül, vagy minden oldal­ról embertö­megek roha n­­n a k rá. Egyide­jűleg, kiegészítéskép­pen, ugyanezekre a ve­títőfelületekre,a né­zőtér belsejébe lee­resztett filmtorony­ból, egy második ve­­titőgép-komplexus be­lülről vetíthet. Itt helyezkedik el a fel­­hőkészülék is, amely a színház boltozatos mennyezetére felhőket, csillagképeket vagy absztrakt fényábrázo­lásokat vetit. Tehát az eddigi vetitési s i k /mozi/ helyébe a vetitési tér lép. A fénytelen!téssel semlegesített reális nézőteret a vetitett fény ereje az illúzió terévé változtatja, maguknak a színpadi eseményeknek színhe­lyévé. Ennek a színháznak a célja tehát nem raffinált technikai berendezések és trükkök anyagi felhalmozásában rejlik, hanem mindez annak elérésére szolgáló eszköz és cél, hogy a nézőt bevonják a szín­padi történés közepébe, hogy a történés színhelyéhez térbeli­­le g hozzátartozzék és hogy a tör­ténés ne menekülhessen előle a függöny mögé. Egyébként, véleményem szerint, a szinházépitész feladata, hogy a szinpadi instrumentumot olyan személytelenné, olyan alkalmazhatóvá és változtat­­hatóvá tegye, hogy az a mindenkori rendezőt sehol ne kös-

Next

/
Thumbnails
Contents