Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A színház ellentmondásai - a kor ellentmondásai
színház területén. Klasszikus példa erre a figaró házassága. El kell ismernünk, hogy a nacionalista sajtó osztályszempontból világosan látta a helyzetet. "A színházért vivott harc már távolról sem esztétikai kérdés... Így tehát színházuk a legmondenebb lesz a mondenek között, utolsó divat a KurfUrstendamm lakosai számára. Meghalt a kokain, éljen a Piscator Színpad... de ez a vörös vállalkozás rávilágít a nagyon komoly korhelyzetre is, mert a legkevésbé sem szabad lebecsülnünk azt a veszélyt, amelyet ez a színház jelent bizonyos néprétegek számára. A sznoboknak már nem árt, a lumpenproletariátust pedig nem éri el. De az itéletnélküli kisembert, aki régi szokásból még mindig engedelmeskedik a szociáldemokrata jelszavaknak, ez a táplálék, népuszitó értelemben, még radikálisabb irányba terelheti." /Tag 1927. augusztus 20./ "Piscator nem azért harcol, hogy beszéltessen magáról, hanem a célért. A kommunista színház segítségével a kommunista államformáért harcol... Nem Piscator rendezői rátermettsége, nem emberi hozzáférhetetlensége itt a kérdés". /Bremer Nachrichten 1927. július 26./ "A polgárnak - az 6 lerohanását tűzte ki célul ez a színház - állást kell foglalnia: induljon meg a harc". /Oder-Zeitung 1927. szeptember 1./ És vajon hogyan viszonyult a Piscator Színpad megalakulásához a proletariátus, az a réteg, amelynek ideológiai kifejezőjeként a Piscator Szinpad fellépett? A szociáldemokrácia általában szkeptikusan viselkedett. Nyilván attól félt, hogy a színházban elkeseredett ellensége, a KPD számára nő fel jelentékeny propagandaeszköz. Másrészről azonban voltak olyan baloldali szociáldemokraták, akik a Volksbühne vezetőségében erőteljesen támogatták a különrészlegek megalakulását és ezzel a mi eszménket. A KPD természetesen az első naptól kezdve pozitiven foglalt állást a vállalkozás mellett, jóllehet mindkét párt egybehangzóan azt állította, hogy a Piscator Szinpad 60
