Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A színház ellentmondásai - a kor ellentmondásai
mint intézmény, pártezempontból egyik irányba se kötelezheti el magát és nem számíthat valamiféle pártvállalkozásnak. Valóban, a színház megalapítása nem is a párt vagy talán Szovjet-Oroszország közreműködésével - ahogy különösen Jól tájékozott újságírók tudni vélték - Jött létre. Ennek ellenére a Piscator Színpad, anélkül, hogy pártpolitikailag elkötelezte volna magát, világszemléletileg és politikailag a KPL-hez állt legközelebb. És ha a KPD, az egész kővetkező évadban, mégis a nézők legkisebb százalékát adta, ennek oka éppen a munkásság radikális rétegeinek gazdasági gyengesége volt. A proletár közönség lényegében mint "A Volksbühne különrészlege" Jelentkezett. A különrészlegek önálló szervezetet jelentettek a Volksbühne tagságán belül. A "Volksbühne ifjüság"-ból, az ifjúmunkás csoportoknak az össztagságon belüli egyesületéből alakultak. Ez a fiatalság, a rendezéseimért folytatott harc folyamán, eszméink harci csoportjává vált, először csak szellemileg kötelezve el magát. Hamarosan azonban szükségét látta, hogy szorosabb szervezeti kapcsolatra törekedjék és szilárd frakcióvá fejlődött. Amikor a színház megalakult, az ifjúság e köré az új színház köré tömörült és a Volksbühne beleegyezett, hogy ezeket a különrészlegeket mint a tagság önálló frakcióját ismerje el.Az új színház új lökést adott a Volksbühne ifjúságnak, szélesebb bázist agitációjuk számára, úgy, hogy a különrészlegek a színház megnyitásakor viszonylag tekintélyes, 16 000—es taglétszámot jegyezhettek fel, mig a Volksbühne ifjúság sosem haladta meg a 4000-es tagságot. Megengedem, hogy a tagság túlnyomó részben fiatalokból állt; annál fontosabbnak és értékesebbnek tartom, hogy éppen ilyen lelkesedésre kész, minden benyomásra és élményre nyitva álló emberek voltak a színház állandó látogatói. Zömben 61
