Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Kiküszöbölendő hatások

tét, ami ő előtte létezett. Az élő alkotórészek felszívódtak volna, a többiek leestek és kialudtak volna. A mi korunk elég erős lenne ahhoz, hogy új élményeket oly módon állítson szembe a régiekkel, hogy a klasszikus drámáknak nemcsak a szerkezete, hanem zömben a tartalma is feleslegesnek, üresnek, igen, csaknem nevetségesnek tűnjék. /Mekkora a haladás a postakocsitól a repülőgépig, a hetekig utazó levéltől a rádióig, mekkora a haladás a hadvezetésben 1814-től 1914-ig,a kispolgári rezidenciától a kapitalista és proletár világinternacionalizmusig./ Mi azonban megsüketültiink a valóság üvöltésétől. Az előttünk járó nemzedék, a szarajevói lövés napján,elvesztette eszményképeit, és a fiatal nemzedéket falhoz préselte az események hidraulikus nyomása. Az ütés kemény volt. Lassan magunkhoz kell térnünk és az ágyúk üvöltése közben kipróbált acélkeménységű ismereteinket meg kell fogalmaznunk.

Eközben azonban /belső és külső kényszerből/ a "molochszinháznak" zabálnia kell és lázasan keressük a megfelelő alkatrészeket az elmúlt irodalomban. Állítsuk fel tételekben, milyen elvek alapján közelíthetjük meg a már adottat, a jövő világos reményében és lemondás nélkül.

51