Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A mesterség
El a túlzásoktól, a csak külsőségesen körvonalazott jellemektől, de egyszersmind el a túl differenciált és a legutolsó lelki hajszálerecskét is lefestő jellemzéstől. Ez különösen Kayssler^' alatt divott. Ha ezt a stilust valamilyen módon Jellemezni akarnám, akkor elsősorban újnaturalistának nevezném /nem tévesztendő össze a 90-es évek naturalista stilusával/. A színész nem választható el az egész szinház stílusától, véleményétől és világfelfogásától. Oroszországban a Meyerhold-szinház színésze nem Játszhat Tairov színházában és nem játszhat Sztanyiszlavszkijnál sem. A- milyen nagy az egyes színházak stiluskülönbsége a témáikat, a színdarabjaikat és a szerzőiket illetően, éppolyan nagy a nemzedékek közötti különbség is. A mi nemzedékünk tudatosan szembehelyezkedett az érzelem magasrendűségével-túlértékelésével. Az ilyen átalakulások természetesen nem történnek máról holnapra. Soha nem áldoztam kevesebb időt a színész átalakítására, mint a technika átalakítására. A fából, vászonból, acélból készült nyilt színpadi építmény megköveteli, hogy a szinész viselkedése is hamisitatlan, kemény, egyértelmű, nyilt legyen.Miben áll egy gyerek, egy állat megjelenésének a hatása a filmen, a film nagyitó szemén keresztül? A mozgásnak és a mozdulatnak még a legnagyobb szinész "szinésziességét" is felülmúló természetességében. Magától értetődően, nem hétköznapi természetességet kivánunk, hanem tudományosan vagy lelkileg átgondolt teljesítményt, hogy az magasabb sikon alkossa újra a természetességet és pedig olyan eszközökkel, amelyek éppen úgy nem véletlenszerűek, éppannyira átgondoltak, mint a szinpadépitészet. Minden szó centrálisán helyezkedjék el a műben, mint ahogy a kör központja a kör kerületén belül. Vagyis, a színpadon minden klszá-5. A Volksbühne egyik igazgatója. 43
