Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A dokumentum-dráma

34

személyes sors csak ezekből nyerheti magasabb értelmét. Mindehhez olyan eszközökre van szükségem, amelyek megmutatják a nagy emberi-emberfeletti tényezők és az egyén vagy az osztály közötti kölcsönhatást. Egyik ilyen eszköz volt a film. De csak eszköz, amelyet már holnap felválthat egy jobb.

A Csak azért is esetében a film is dokumentum volt. A birodalmi archivum anyagából - baráti szívességből bocsátották rendelkezésünkre - mindenekelőtt a háborúról, a fegyverletételről készült hiteles felvételeket használtuk fel, Európa valamennyi uralkodóházának parádéját stb.A felvételek kendőzetlenül mutatták meg a háború iszonyúságát. Lángszórós támadások, széttépett emberi testek halmai, égő városok. Még nem kezdődött meg a háborús filmek "divatja". Ezeknek a képeknek száz beszámolónál megrázóbban kellett hatniuk a proletár tömegekre. A filmet az egész színdarabra elosztottam, ahova nem jutott, vetített képekkel segítettem.

A színpadkép alapformájaként úgynevezett "p r akti k a b e l"-t építtettem, teraszosan kiképzett, szabálytalanul tagolt építményt, egyik oldalon sik lejtővel, a másik oldalon lépcsőkkel és dobogókkal, az egész forgókorongon állt. Az egyes játéktereket a teraszokra, bemélyedésekbe, folyosókba építettem be. Ezzel elértem a színpadi építmény egységét és azt, hogy az előadás szünet nélkül, egyetlen magával ragadó áradatban folyt.

A színpadkép diszitő jellegétől való elfordulás itt még erőteljesebb, mint a Zászlókban. Uralkodó elv: az emelvényrendszer puszta célszerűsége. Semmit sem helyeztünk a színpadra azért, hogy bármit