Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A dokumentum-dráma

is megérttessen, hogy magát a színdarabot alátámassza, megmagyarázza, kifejezze. A forgókorongon önmagában saját világot alkotó emelvény önállósága megszünteti a polgári szinpad kukucskáló doboz jellegét. Állhatna szabadtéren is. A négyszögletes szinpadnyilás már csak zavaró korlátozás.

Az egész előadás hiteles háborús és forradalmi beszédekből, cikkekből, ujságkivágásokból, felhívásokból, röplapokból, fényképekből és filmekből, történelmi személyek és jelenetek sorából összeállított, egyetlen hatalmas montázs volt. És mindez a Grosses Schauspielhausban, amelyet Reinhardt korábban a polgári /klasszikus/ dráma terjesztése céljából épített. Bizonyára ő is érezte, hogy közelebb kell jutni a tömegekhez - de másik partról, idegen fegyverekkel érkezett hozzájuk.A Lüszisztraté, a Hamlet, de a Florian Geyerés a Danton halála is manézsdarabok maradtak, a túlméretezett színhelyt* eldurvitotta őket. Nem volt más eredményük, csak a formabőség. A nézőtömegek együttjátszása nem volt programszerűen megalapozott és igy nem keltett olyan visszhangot, amely jelentőségében túlment volna a "jó rendezői ötlet" határán.

Kari Heinz Martin mozgalmi expresszionizmusának sem sikerült mindez: sem a klasszikus drámában, sem a Géprombolókban. Csak a Takácsokban, amikor azonosult aréna és nézőtér. Persze még döntő volt az is, hogy azon a nyáron szervezte meg B e y e színházlátogatásra a szakszervezeteket. Tehát osztályöntudatos munkások ültek a nézőtéren: kitört a vihar. Én is állandóan éreztem a ház kitöltetlenségét, és azon töprengtem, milyen eszközökkel le-3. Gerhardt Hauptmann drámája /1895/.

4. A 3000 férőhelyes Grosses Schauspielhaust Reinhardt 1919-ben a Schumann-féle cirkuszból alakíttatta át.

35