Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A dokumentum-dráma

nyei, abban az időben, még csaknem ismeretlenek voltak előttem - az előadásokról stb. szóló hirek még mindig nagyon szórványosan hatoltak el hozzánk. De utólag sem jutott tudomásomra, hogy az oroszok valaha is funkcionálisan ágy alkalmazták volna a filmet, mint én. Kgyébként az elsőség kérdése teljesen jelentéktelen. A film alkalmazása itt is, ott is csak azt bizonyitja,hogy nem valami technikai játszadozásról van szó,hanem egy születőfélben lévő színházi formáról, amely forma közös világfelfogásunkon, a történelmi materialists világfelfogáson alapult.Mert mi lebegett és lebeg előttem egész munkám során? Nem egy világfelfogás puszta propagálása klisé-formák és plakát-tételek segítségével, hanem bizonyitása, hogy ez a világfelfogás és mindaz, ami belőle kiindul, egyedüli érvényű a ni korunk számára. Állítani sok mindent lehctj még az ismétléstől sem lesz igazabb vagy hatékonyabb az állitás. A meggyőző bizonyiték csak az anyag tudományos megértésére épülhet. Ezt csak akkor érem el, ha - a színpad nyelvére lefordítva - legyőzöm a személyes természetű jelenetrészletet, az alakok csak-egyedi3égét, a sors véletlen jellegét. Mégpedig ágy, hogy kapcsolatot teremtek a azinpadi cselekmény és a történelmileg ható nagy erők között. Nem véletlenül válik minden színdarabban főhőssé az anyag. Belőle következik az élet szükségszerűsége, törvényszerűsége, a

33

3 A politikai színház