Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
Az eipikus szatíra
A befejezd Jelenetben - ez az ötlet az összekuszált befejezés megmentéséért folytatott kétségbeesett Izgalomban, félórával a bemutató megkezdése elótt Jutott az eszembe - szétszaggatott katonákat ábrázoló alapvetités fölé, a horizonttól a nézők felé haladó rajzolt keresztek végtelen tekercsét vetítettem. Izgatottan vártuk a premieren a rendkívüli hatást, amelyet félórával előtte próbáltunk ki először. Sajnos hiába vártunk.Az alapvetitések megjelentek, ha haloványan is, a vándorló keresztek viszont elmaradtak. Az előadás végén derült ki, hogy a gépész, a teljes fejetlenségben, pergette ugyan a filmet, de zárt blende mögött. Svejk színpadi alakja és Pallenberg Különösen vitatott kérdés volt, vajon Svejk valóban tökéletesen hülye-e, aki nem tudja, mit mond és mit tesz, tehát egészen tudattalanul, pusztán együgyű viselkedésével viszi ad abszurdum a háborút és minden tekintélyt, vagy csak tetteti magát együgyűnek, a valóságban azonban teljesen céltudatosan cselekszik. Abban mindenesetre megegyeztünk, személyes léte elegendő, hogy minden tekintélyfogalmat, mint egyház, állam, katonaság, önmagában összeromboljon. Svejk nem azzal hat, hogy valamit támad vagy tagad, hanem ellenkezőleg, éppen azzal, hogy minden meglévőt helyesel, éspedig a legvégső következményekig. Sz volt Svejk Jelentései nemcsak pusztán tréfacsináló, aki tréfáival végül is helyesel dolgokat és körülményeket, hanem nagy szkeptikus, aki merev, fáradhatatlan igenlésével a valóságban mindent tagad. Svejk, Így érveltünk, mélységesen társadalmon kívüli elem, nem új rendet akaró forradalmár, hanem társadalmi kötöttségek nélküli típus, aki a kommunista társadalomban is bomlasztóan és erjesztően hatna. 109