Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Az eipikus szatíra

tlkal szatirikus trUkkfilm. A katonaság, az egyház és a rendőrség marionettjei a filmben kezdték meg komikuB,hátborzongató mozgásaikat.

Orosz fő érdeme ennél a filmnél nemcsak a típusok valóban zseniális megformálásában rejlett. Hanem mindenekelőtt abban, hogy a film segitségével Svejket, illetve Svejk környezetét kiemelte a történelmi megkötöttségből és összekapcsolta az aktuálissal.A katonaorvosok, a tisztek, az államligyészek, Porosz- Németországban még ma is élő színpadi alakok voltak. Ily módon a színdarab a napi politika alkján folytatta a harcot.

A trUkkfilm mellett természetesen naturalista filmet is alkalmaztam, főképpen ott,ahol arról van szó, hogy atmoszférát teremtsünk az egyes jelenetekhez, tehát a prágai utcákon, a vasúton stb. Az utcaképért még Prágába is elküldtük felvét elvezet fokét, H ü bler-Kahlát. A szinhelykép a futószalaggal egészen áj, különleges felvételi technikát követelt éB ez nagy nehézségekbe ütközött. Abszolút nyugodt, menet-tempóban elvonuló képre volt szükségünk. Minthogy a gépet csak autóra lehetett felszerelni, a prágai utcák döcögős kövezetén, az autó rázkódása a képek állandó le-fel mozgását eredményezte. Csak a legjobb részek ismételt ősszevágásával tudtunk valamelyest kielégitő eredményt elérni.

A naturalista film és a trükkfilm összekapcsolását kíséreltem meg végül a budweisi menetben és a befejezés háborús jelenetében. A budweisi "anabázÍB"-ban, az elvonuló természeti képekre, rajzolt fasorokat másoltattam és ezzel a folytonosság, a reménytelen menetelés fogalma sokkal erőteljesebben jutott kifejezésre. A jelenetek közben ez a film természetes módon vezetett át a rajzolt diapozitivokba.

108