Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

lének szegez. A rettegés, a gond, és mindenekelőtt a harag készteti kiáltásra.

Szép lenne tanulmányomat ezzel a lendületes pátoezszal befejezni; félig-meddig biztosítva lenne az elvonulás is a nem éppen lehetetlen területére. De már csak becsületességből is fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ma még van-e értelme mindennek, nem lenne-e sokkal jobb, ha inkább a hallgatásban gyakorolnánk magunls t.Beszéliem arról, hogy a mai ezinház részben muzeum - persze a szó legjobb értelmében - és részben kísérleti terület,és megpróbáltam némiképp azt is megmutatni,miben is állnak ezek a kísérletek. Be tudja-e mármost tölteni a szinház ezt a másik rendeltetéeét?Ha a darabirás napjainkban nehéz feladattá változott, ugyanez vonatkozik ezeknek a daraboknak eljátszására, betanulására ie; legjobb esetben, már csak időhiányból is, csupán tiszteletreméltó kísérlet,első megközelítés jön létre, tapogatózás egy bizonyos,talán jó, irányba. A színdarabot pusztán az Íróasztal mellől már nem lehet megoldani, különösen akkor nem, ha nem valamilyen konvencióban Íródott és kísérlet akar lenni: Giraudoux szerencséje Jouvet volt. Sajnos az ilyen eset majdnem egyedülálló.Németország repertoárszínháza ilyen teljesitményt egyre ritkábban engedhetett és engedhet meg magának.A darabot a lehető leggyorsabban ki kell hozni. A muzeum túlsúlyban van.

A szinház,a kultúra a jól befektetett szellem kamataiból él, amellyel már nem történhet semmi, amelynek még tantiéme-t sem kell már fizetni,és a modern darabokat azzal a tudattal fogadják, hogy oldalukon egy Goethe, egy Schiller, egy Szophoklész áll. Ha befogadják őket, akkor is legszívesebben csak az ősbemutató idejére. Hősiesen teljesitik kötelességüket,hogy a legközelebbi Shakespeare-bemutatón ismét fellélegezhessenek. Ez ellen egy szavunk sem lehet.- 52 -