Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Nincs más hátra,mint letakarodni a színpadról. Helyet a klasszikusoknak.A múzeumok világa nőttőn nő,már majd szétpattan a kincsektől.A barlanglakok kultúráját még nem tártuk fel teljesen.A mi művészetünkkel foglalkozzanak majd a későbbi évezredek kutatói,ha majd mi kerülünk sorra.így tehát teljesen közömbös,hogy a többihez kerül-e valami uj, hogy irnak-e újat.Azok a követ élmények,amelyeket az esztétika a művész elé állit,nap mint nap fokozódnak, mindenkit oeak a tökéletes érdekel már,a művésztől azt a tökélyt kívánják, amelyet a klasszikusokba belemagyaráznak - elég egy állítólagos visszalépés ésmárie elejtik.így áll elő égj olyan kiima, amelyben az irodalmat már csupán tanulmányozni lehet, de nem művelni. Hogyan élhet meg a művész a műveltség, az Írástudók világában? Olyan kérdés ez,amely engem állandóan nyomaszt, s amelyre választ még nem tudók.

A legjobban talán úgy, ha bűnügyi regényeket ir, ott alkot művészetet, ahol senki sem gyanitja. Az irodalomnak olyan könnyűvé kell válnia, hogy a mai irodalomkritika serpenyőjében semmit se nyomjoni csupán igy nyerheti vissza a maga súlyát.

/1954/- 53 -