Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Eként közvetlenül adódik az a következtetés, hogy a komédia a kétségbeesés kifejezése - de ez a következtetés nem kényszerítő erejű.Igaz, aki ennek a világnak értelmetlenségét, reményvesztettségét látja, kétségbe eshet; de ez a kétségbeesés nem ennek a világnak következménye, hanem csupán válasz, amelyet a szemlélő erre a világra ad,s éppigy adhatna más választ is, például, hogy nem esik kétségbe, vagy úgy dönt, hogy helyt áll ebben a világban, amelyben gyakran élünk úgy, mint Gulliver az óriások között. Távolságot teremt, egy lépést tesz hátra az is, aki fel akarja mérni ellenfelét, aki felkészül, hogy megküzdjön vele vagy megmeneküljön tőle. A bátor embert megmutatni még mindig lehetséges.

És ezért ebben áll az én egyik legfontosabb törekvésem. A vak, Romulus, Ubelohe^^, Akki - bátor emberek. Az elveszett világrendet keblükben állítják helyre - az általános kisiklik kezemből. Megtagadom, hogy az általánost

/

valamilyen tételben találjam meg; elfogadom, mint káoszt. A világ /s vele együtt s szinpad, amely ezt a világot jelenti/ számomra mint valami szörnyűség jelentkezik, vészthozó talányként, amelyet el kell fogadni, de amely előtt kapitulálni nem szabad. A világ hatalmasabb az embernél, és szükségképpen ölt olyan fenyegető vonásokat, amelyek egy külső pontról nézve nem látszanának fenyegetőeknek, de nekem sem jogom, sem képességem rá, hogy kivül álljak. A vigasztalás a költészetben gyakran nagyonis olcsó dolog; minden bizonnyal becsületesebb megtartani az emberi nézőpontot. Az a brechti tétel, amelyet az iró utcajelenet eiben dolgozott ki,hogy ti. a világot balesetként kell ábrázolni, és megmutatni, hogy következett be ez a baleset - nagyszerű szinházat eredményezhet,amint azt Brecht be is bizonyitotta, mégis a bizonyítási eljárás során a legtöbb

14/Bodo von Ubelohe gróf a MísbIbíddí ur házassága főszereplője.

45