Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

ség, és ezt, még fokozottabb mértékben, mondhatnánk el az operákban hallható áriákról Is. Mégis, a monológ /és az ária/ azt bizonyltja, hogy egy olyan fogás, amelyet pedig kerülni kellene, nem remélt hatást válthat ki, amelynek a közönség újra meg újra - és joggal - behódol,olyannyira, hogy a Hamlet "lenni vagy nem lenni" monológja, valamint a Faust-monológ ma is minden bizonnyal a szinpad legkedveltebb és leghíresebb produkcióinak számítanak.

Azonban nem minden monológ,amit monológként hallgatnak. A dialógusnak nemcsak az a szerepe,hogy az embert elvezesse a cselekvéshez, vagy a szenvedéshez, hanem az is, hogy időnként nagy beszédbe torkolljon, amelyben az ember

megvilágítja álláspontját. Sokan elvesztették már érzéki!-12/

két a retorika iránt, amióta - mint Hilpert megjegyezte - egy szövegében bizonytalan szinész feltalálta a naturalizmust. Kár. A beszéd minden más művészi eszköznél jobban képes rá, hogy áthatoljon a rivaldán. Tehát napjainkban a kritikusok sem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Az a szerző, aki manapság megkockáztat egy szónoklatot, úgy fog járni, mint Dikaiopolisz, a paraszt és fejét a tőkére kell majd helyeznie; azzal a különbséggel, hogy ellentétben Arisztophanész akharnai polgáraival,itt a legtöbb kritikus oda is fog vágni; és ez a legrendjénvalóbb dolog a világon. Senki nem vág le fejet könnyebben, mint az, akinek magának eines feje.

A drámán belül továbbá mindig volt elbeszélés is, ennek kapcsán még nem kell mindjárt az epikus színházra gondolni. így például el kell mesélni az előtörténetet, vagy egy hirnök Jelentésének formájában tudatni kell valamilyen eseményt. A színpadi elbeszélés nem veszélytelen

I2/ #'Heinz Hilpert /sz. 1890/ német szinész és rendező,

pályáját Reinhardtnál kezdte; 1945 után a Frankfurt am Main-i, majd a göttingai szinházat igazgatta, ahol számos modern dráma, Így Zuckmayai-, Frisch,Ulrich Becher müveinek ősbemutatóját rendezte.- 35 -