Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

dolog, mert nem olyan módon él ée nem olyan kézzelfogható, mint a színpadon történő cselekmény. Szén aztán gyakran agy próbáltak segíteni,hogy a hírnököt dramatizálták, például egy feszült pillanatban léptették fel, vagy tökfilkóként jellemezték, akiből a beszámolót csak nagy nehezen lehet kiszedni. Persze, ha az embera színpadon elbeszélni akar,úgy ehhez egy nyelvi mozzanatnak is hozzá kell járulnia.A színpadi elbeszélés nem boldogulhat felfokozás, túlzás nélkül, figyeljük meg, hogyan fokozza fel Shakespeare Plutarchos beszámolóját Kleopátra bárkájáról.Ez a felfokozás nemcsak a barokk stilus egyik sajátossága, hanem eszköz arra,hogy Kleopátra bárkáját az iró mintegy a szinpadra tudja állitani, láthatóvá tegye. Semmilyen színpadi nyelv nem boldogulhat felfokozás nélkül; persze szükséges, hogy az ember tudja, hol kell fokozni és mindenek előtt: hogyan?

Továbbá:amiként a szinpadi alakoknak, úgy a nyelvnek is meg lehet a maga sorsa: a Babilonba érkező angyalt például felvonásról felvonásra jobban elragadja a Pöld szépsége; beszédének ezt a növekvő lelkesedést kell kifejeznie és egéezen a himnikus hangig kell fokozódnia. Akki, a koldus, ugyanebben a komédiában makáma-formában vagyis arab eredetű rimes prózában meséli el életét. Ezzel ennek az alaknak arab vonásait, a mesemondáeban, szócsatákban ée szójátékokban lelt örömét kíséreltem meg kifejezni, anélkül, hogy más formához - mondjuk, a sanzonhoz - folyamodtam volna. Akki makámái nem jelentenek mást, mint nyelvének legszélsőségesebb lehetőségét és ezáltal alakjának végső sűrítését. Bennük Akki teljes mértékben nyelvvé válik és ez az, amire a szinpadi Írónak mindig törekednie kell: hogy színházában adódjanak olyan pillanatok,amelyekben az általa megirt alakok nyelvvé változnak, nyelvből állnak és más semmiből.

Természetesen itt egy veszély is leselkedik. A nyelv rossz útra is csábíthat. Az öröm, hogy az ember egyszerre- 36 -