Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Ha ma már csak stílusok vannak, akkor hasonlóképpen már csupán dramaturgiák léteznek, egyetlen egységes dramaturgia helyett: Brecht dramaturgiája, Eliot dramaturgiája, Claudel, Frisch, Hochwälder dramaturgiája, egy esetről esetre változó dramaturgia. Ennek ellenére talán elképzelhető még egy átfogó dramaturgia, igen, pontosan: valamenynyi lehetséges eset dramaturgiája,mint ahogy létezik olyan geometria is,amely minden lehetséges dimenziót magába foglal. Egy ilyen dramaturgiában Arisztotelész dramaturgiája is csupán egy lenne a lehetséges dramaturgiák között.Olyan dramaturgiáról kellene beszélni,amely nem egy meghatározozott szinpad lehetőségeit kutatná, hanem a szinpad lehetőségeit általában; tehát a kisérletezés dramaturgiájáról.

Mit mondhatunk végül a színházlátogatókról, akik nélkül, ahogy ezt már kifejtettük, nem lehet szó szinház^ ról? A közönség anonimmé változott, éppen csak hogy még közönségnek nevezhető éff ez rosszabb, mint ahogy első pillantásra látszhat. A modern szerző nem ismer többé meghatározott közönséget, hacsak nem egy falusi szinház vagy Caux^^ ezámára akar irni, ami szintén nem lenne valami üditő foglalkozás.A modern szerző fiktiv közönségnek dolgozik, valójában a közönség ő maga és ezt a veszélyes helyzetet sem megváltoztatni, sem megkerülni nem tudja.Az a kétes értékű, elkoptatott, politikai célok érdekében lelkiismeretlenül kihasználható iz, amely ma a nép és a társadalom fogalmáihoz tapad - a közösség fogalmáról már nem is szólva - szükségképpen belopakodott a színházba is. Hogyan helyezze el már most az iró a csattanókat? Hogyan találja meg a drámai anyagot, a megoldásokat? Megannyi kérdés, amelyre talán feleletet kapunk, ha némiképp tisztázzuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a szinház még mindig kinál. -------------------------^Caux Normandiának közvetlenül a La Manche mentén terülő része.- 25