Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Ha arra vállalkozom, hogy színdarabot Írjak, agy az az első lépés, hogy tisztázom magamban, hol is kall ennek a darabnak játszódnia .Első pillantásra ez ne'm látszik fontos kérdésnek. Egy darab játszódhat Londonban vagy Berlinben, hegyek között, kórházban vagy csatatéren, aszerint, ahogy épp a cselekmény kivánja. Azonban ez nem egészen igy van. A darab a színpadon történik és ennek kell ábrázolnia Londont, a hegységet, vagy a csatateret. Olyan különbség ez, melyet nem kell felismerni, de fel lehet ismerni. Attól függ, mennyire veszi számitásba a szerző a szinpadot, mennyire akarja felkelteni az illúziót, amely nélkül nincs színház - akár vastagon keni vásznára, színhegyeket halmozva egymásra, akár csapán áttetszőén, átlátszóan, áttörtén. A színműíró véresen komolyan veheti a maga színhelyét, mint Uadridot, a Rütlit vagy az orosz sztyeppét és tekintheti csak színpadnak, az egész világnak, vagy az 5 világának.

Kialakítani azt a helyet, amelyet a színpadnak ábrázolnia kell, ez a díszlettervező feladata. Mármost a diszletfestészet végső soron szintén egyfajta festészet s nem lehet, hogy az a fejlődés, amelyen a piktura keresztül ment, érintetlenül hagyta volna. Ha az absztrakt színpadkép lényegében hajótörést is szenvedett, mivel a színház sohasem tud elvonatkoztatni az embertől és a nyelvtől, mely utóbbi absztrakt és konkrét egyszerre, és mivel a színpadképnek - ha azt akarja, hogy értelme legyen -.bármily elvontan fejezi is ki magát, mindig valami konkrétet kell ábrázolnia - ha tehát az absztrakt színpadkép meg ia bukott, mégis visszatértek a zöld függönyhöz, amely mögött a nézőnek a király szobáját kell féltételsznie.Visszaemlékeztek arra a tényre,hogy bármilyen kimeritő és illúziót keltő is a színpadkép,a drámai szinhely még sincB jelen a színpadon - hanem a játék révén kell majd életrekelnie.Egy szó és Velencében vagyunk, egy másik szó és már a Towerben termünk. A néző képzeletének csupán csekély támogatásra- 26 -