Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

szőrű társait. És itt legyen szabad nyomatékosan rámutatni arra, hogy a mai színháztól a mai Kotzebue-kat és Birch- Pfeiffereket2^ a film veszi át.El sem tudjuk képzelni, mi mindent kellene ma a színházakban játszani,ha nem találták volna fel a filmet, és a filmirók színdarabokat imának.

Ha a mai szinház részben muzeum, úgy ez a körülmény a benne dolgozó színészekre bizonyos következményekkel Jár. Hivatalnokká váltak - amennyiben a filmezés még enged számukra színházi elfoglaltságot; gyakran nyugdijjogosultak is; egyáltalán,az egykor megvetett réteg emberi szempontból örvendetes, de művészi szempontból aggályt keltő módon mára már rég átköltözött a polgári osztályba, és ma a társadalmi ranglétrán valahol az orvosok és a kisebbfajta nagytőkések között foglal helyet; a művészet körén belül csupán a Nobel-dijasok, a zongoristák és a karmesterek állnak fölötte. Többen egyfajta meghivott tudóssá vagy magántanárrá lettek, akik egymás után lépnek fel a múzeumokban, vagy kiállításokat rendeznek. Eszerint alakul a színházi üzem ie, amely a maga műsorát egyre inkább vendégei után igazítja: mit is játsszunk, ha ennek vagy annak a területnek ez vagy az a nagysága ebben vagy abban az időben rendelkezésünkre áll. A szinészek továbbá kénytelenek különböző stilueirányokban mozogni, hol barokk, hol klasszikus, hol naturalista darabokban, hogy aztán holnap Claudelt játsszanak - Molière korában ilyesmit egy színésznek sem kellett tudnia. A rendező olyan fontos, uralkodó személyiséggé vált, mint még soha; megfelelően - zenei téren - a karmester hegemóniájának, felmerül - fel kellene merülnie - annak a követelménynek is, hogy a történelmi műveket helyesen tolmácsolják; dehát a szinház területén még nem érkeztünk el ahhoZj a mü iránti hűséghez, amely egyes karmesterek számára magatói értetődik. A klasszikuso^ Charlotte Birch-Pfeiffer /1800-1868/német színésznő és drámairó; szentimentális színmüvei korában igen népszerűek voltak.- 23 -