Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

a aoxetDen Ülnek.Ez volt minden bizonnyal a legvégzetesebb ujitás, hiszen csak általa alakulhatott ki az az áhitatos hangulat, amelyben mai színházunk fuldoklik, A szinpad a szó szoros értelmében kukucskáló lyukkal ellátott dobozzá /"Guckkasten"/ alakult. A világítást egyre tökéletesítették, felfedezték a forgószinpadot, sőt állítólag már a forgatható nézőteret is. A királyi udvarok eltűntek, ám az udvari szinház maradt. Igaz, a mai kor is megtalálta a maga saját színházi formáját, a filmet. Bármennyire hangsúlyozzák is a különbségeket, és bármennyire szükséges is ezeket hangsúlyozni, mégis rá kell mutatni arra, hogy a film a színházból fejlődött ki és pontosan arra képes,amiről az udvari szinház a maga masinériájával, forgószinpadával és egyéb effektusaival csak álmodozottsa valóság színlelésére.

A film nem mas, mint az udvari szinház demokratikus formája. Mérhetetlenné fokozza az intimitást, olyannyira, hogy már-már az a veszély fenyegeti, hogy belőle lesz az a tulajdonképpeni pornográf művészet.amely a nézőt a "voyeur" helyzetébe kényszeríti; hiszen a filmsztárok népszerűségének csak az a magyarázata, hogy mindenki, aki őket a vásznon látta, egyben úgy érzi, mintha már velük is hált volna - olyan mesterien vannak fényképezve. Egy premierplan már önmagában is illetlenség.

Dehát tulajdonképpen mi a mai szinház? Ha a film eszerint a régi udvari szinház modern formája, mi marad meg az ő számára? Nem hallgathatjuk el, hogy mára messzemenően múzeummá lett, amelyben régi színházi korszakok műkincseit mutogatják. Ezen már semmiképpen nem lehet segíteni. Ez a mi múlt felé fordult korunkban, amely látszólag mindennel rendelkezik, csak jelennel nem,csak természetes. Goethe idejében kevesebbet játszották a régieket, hébe-hóba egy-egy Schillert, és legtöbbször Kotzebue-t és hason- 22 -