Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Mármost természetes dolog, hogy ki lehet találni olyan előtörténetet és ezáltal olyan cselekményt, amely Arisztotelész egységeihez látszólag különösen Jól alkalmazkodik; azonban itt felmerül az a szabály,hogy minél inkább önállóan kitalált az anyag vagy minél inkább ismeretlen a közönség számára, annál gondosabbnak kell lennie az expozíciónak, az előtörténet kifejtésének.Mármost a görög tragédia abból a lehetőségből élt, hogy az előtörténetet nem kellett kitalálnia, mert az már eleve birtokában volt; a nézők ismerték azokat a mítoszokat,amelyek közül a színpad válogatott, s mivel ezek a mítoszok közismertek, eleve adottak, Jellegükben vallásiak voltak, lehetővé váltak a görög tragédiairók később soha el nem ért merész megoldásai is: a rövidítések,az egyenesvonaluság, a stychomithia1^, a kórusok éa egyben Arisztotelész egységei is. A közönség tudta, miről vein szó, és nem is annyira az anyagra volt kiváncsi, mint inkább az anyag megmunkálására. Mivel az "egység" a drámai alapanyag általánosságát tételezi fel - zseniális kivétel ez alól mondjuk Kleist Az eltört koraója - éa ezzel a szinház vallási, mitikus jellegét is, tehát abban a pillanatban, amikor a szinház elvesztette vallásoe és mitikus Jelentőségét, Arisztotelész egységét is át kellett értelmezni vagy el kellett ejteni. Az olyan közönség, amely egy ismeretlen drámai anyaggal kerül szembe, jobban figyel magára az anyagra, mint annak kidolgozására, ezért az ilyen darabnak szükségképpen gazdagabbnak,részletezőbbnek kell lennie, mint annak,amely ismert cselekménynyel rendelkezik. Az egyik merészségei nem mehetnek át a másik birtokába. Minden művészet csupán a maga korának lehetőségeit használja ki és lehetőségek nélküli kor aligha fog elkövetkezni. Mint minden művészet,úgy a dráma is megformált világ,azonban nem lehet minden világot azonos for^ A stychomithia a verses tragédia olyan dialógusformája, amelyben mindkét fél csupán egy-egy verssort mond.- 19 -