Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

mába önteni; ebben áll természetes korlátja minden esztétikai szabálynak, még a legmélyrehatóbonak is. Ettől azonban Arisztotelész egysége még nem avult elsami egykor szabály volt, az most kivétellé lesz, olyan esetté, mely újra meg újra előfordulhat, E szabálynak engedelmeskedik ma is az egyfelvonásoe, ha más feltétel szabályozza is. Az előtörténet helyett a szituáció uralkodik, és ennek révén válik iemét lehetségeséé az egység.

Arisztotelész dramaturgiája tehát egy meghatározott világhoz van kötve, és érvényessége csupán viszonylagos. 3a azonban ez igaz, akkor vonatkozik mindenmáe dramaturgiára is. Brecht csupán következetes, amikor dramaturgiájába beleépiti a kommunista világnézetet, azt a világnézetet, amelyhez hite szerint tartozik; közben azonban ez a költő természetesen saját húsába vág bele. így aztán drámái látszatra néha épp az ellenkezőjét hirdetik annak,amit hirdetni szándékoznak; és ezt a félreértést nem lehet mindig csupán a kapitalista közönségre háritani. Gyakran egyszerűen arról van szó, hogy Brecht, a költő, megszökik Brechttől, a dramaturgtól, amely eset egyébként teljesen jogos és csupán akkor válik fenyegetővé, ha többé már nem következik be.

De beszéljünk itt világosan. Mikor a közönséget,mint egyik tényezőt említettem, ,_ez valószínűleg sokak számára visszatetsző volt; de amennyire képtelenség a közönség nélküli szinház, éppoly értelmetlen dolog lenne a színdarabot úgy tekinteni és úgy kezelni, mint valami légüres térbe helyezett ódát, amelyet szerepekre osztottak fel. A színdarab a színházban eljátszása következtében válik látható, hallható, megfogható és igy közvetlen dologgá.Ez a közvetlenség egyike legfontosabb meghatározóinak, amely tényről sokszor elfelejtkeznek azokban a szent csarnokokban, ahol egy Hoffmansthal-darabot többre tartanak, mint egy Neet- 20 -