Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
Schillerről Írja,de rokonszenve mögött nem nehéz felismerni saját vallomását« "Nem a viszonyokat akarta megváltoztatni, hogy az embert felszabadítsa - abban reménykedett, hogy az embert tudja megváltoztatni a szabadság befogadására." Szert kéri olyan keményen számon az emberektől a helytállást,a bátorságot - akkor is, ha nincs perspektíva, ha nincs kilátás a győzelemre. A "hátha" reménysége fUti: ezzel talán sikerül megmenteni a világot. A polgári irő végső ellentmondása ez: a szocializmus perspektívájáról ti^alosan lemondott, de morálisan és művészileg mégis ebbe az Irányba tapogatódzik, efelé törnek érzelmei is. így hát a tudatos művész szkepszise lázad a történelem tényei ellen, mig-a realista alkotó spontán érzelmei, rokenszenvei ebbe az irányba kalandoznak. Ha vakon is, de egy újabb világért akar küzdeni, s ezért érezzük közel magunkhoz művészetét. Dürrenmatt tehát nem tudja teljesen magáévá tenni Brecht üzenetét, melyet az 1955-ös darmstadti drámai konferenciának küldött! "A mai világ a mai ember számára csak úgy ábrázolható, ha megváltoztatható világként fogjuk fel. A mai ember számára érdekesek a kérdések, de csak a válaszok kedvéért. A mai embereket olyan állapotok és események érdeklik, amelyekkel szemben tehetnek valaaü.t." De ha ettől a tudatosságtól és határozottságtól Írás közben el is barikádozza magát, oégis ennek az Írói küldetésnek súlyát érzi magán. Néhány vitapont Persze az abszurd színháznak eme kiáltványformában - rendkívül szellemesen - megirt programja és önvallomása számos eltúlzott, szándékosan paradox megfogalmazást tartalmaz. Nem ünneprontásként, de ezekről is illenék néhány szót ejteni. Dürrenmatt többször hangsúlyozza, hogy amit itt elmond, az pusztán magánügy. De hallgatólagosan mégis feltételezi, hogy gondolatai és paradoxonjai egyértelmű közűgyekki" válnak. Igy^például amit a '"kollektiv bűnösségről" mond, az érdekes szociológiai megállapítás, de amit szellemesen hozzáfűz, hogy ti. bűn csak mint vallásos tett létezik, az már csupán szándékos és téves kihegyezése egy indulásában Jó gondolatnak. Ugyanez vonatkozik - kissé szomorúbb előjelekkel - az atombomba feletti élcelődésére is. /"Világunk azért létezik, mert létezik az atombomba." Vö. 44. o./Bz a félmondat túlságosan könnyed s voltaképpen ő sem veszi ezt a kérdést ilyen cinikusan kézbe, mint ahogy ezt A fizikusok cimű darabja mutatja. Súlyosabb - s most már nemcsak siiláris fordulatok kedvéért csillogó - ellentmondásra utal az, amit .a "nép-fogalom devalvációjáról" /Vö. 2j5., o./mond. Súlyos ez az ellentmondás,mert Dürrenmatt azok közé a becsületes polgári művészek közé tartozik, akik lépten-nyomon keresik a kapcsolatot a népiességgel: Nestroy színházára és a bécsi Népszínházra való utalásai /pl. Vö. 20,. o./ tulajdonképpen e népiesség irán- 12 -
