Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

ti rokonszenvót fejezik ki.Másrészt viszont számos előítélet, polgári tévhit tartja távol a néppel és népiességgel való szövetségtől.A tanulmánynak azok az ironikus megjegyzései, amelyekben világnézetielettiaégét /Vö.15. o./ hangsúlyozza, vagy a "könnyűvé váló" irodalomról beszél - és ebből fakadó vonzalma a detektivregény-témákhoz -, megintcsak előadói fordulatként,elmés aforizmaként fogadható el. Az igazság az, hogy Dürrenmatt keresi a széles olvasó- és nézőtábor számára is lebilincselő irodalmi formát,és ezért ez a könnyed élcelődés saját művészi kínlódásai felett részben önmagával szembeni igazságtalanságot fejez ki, részben pedig saját művészi törekvéset abszolutizálja; úgy tesz, mintha az egész mai irodalom ezen az utón járna.

Sok más vitatható fordulattal is találkozhatunk műhelytanulmányának olvasása közben, de azt hiszem, ennek az Írásnak hatása, gondolatainak megvilágító ereje keresztül tud lépni ezeken a könnyedén vagy tévesen odavetett félmondatokon, és egy művészi és etilusirány titkaiba enged bepillantást.

Budapest, 1962. december 15.- 13 -