Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

az ambar képes és hiyatott a világ megváltoztatására, — egyes ember számára megválósithatatlanna vált,és már régen kivonták a forgalomból..." De ha igy van,vaj on miért követeli meg becsületes hőseitől, hogy bátrak legyenek, hogy ellenálljanak? Miért tartja őket fogva a morál egy veszett ügy kelepcéjében? Azért, mert Dürrenmatt valahogy hisz egy újfajta schillert "esztétikai naveléaben".Ha ezek az emberek kitartanak - mondja -, ha tragédiájuk azért: következik be, mert nem volt követőjük, akkor majd egyre többen lesznek ilyen bátor emberek,mert feltámad valamiféle társadalmi lelkiiemeret. Ezért van az, hogy A fizikusokhoz fűzött 21 pontban a következőket irja: "Ami mindnyájunkra tartozik, azt csak mindnyájan oldhatjuk meg."Möbius szerencsétlensége, hogy egyedül próbálja megmenteni" a világot. S ez nem megy. De neki, személy szerint, mégis csak ez volt a kötelessége: helyette nem állhat helyt senki. S bármennyire is kilátástalan ëz a védekező haroa, neki ezt mégiscsak meg kell tennie. Gondoljuk csak el; Oppenheimertől kezdve Bornon keresztül számos atomfizikus fogadta meg, hogy nem foglalkozik pusztitó fegyverek előállításával.Ha ez a tiltakozás erőtlen és eredménytelen is.számukra mégis morális parancs voltsképtelenek voltak elviselni az erkölcsi felelősség súlyát,mely végülis mégis csak az ő vállaikra nehezedett volna. Dürrenmatt úgy véli, hogy ezeken a tragikus sorsokon okulva felnőnek majd azok is,akik segiteni tudnak ezeknek a magányos hősöknek.

forszé ezt az esztétikai nevelést még keresztezi a dürrenmatti kétely egy második hatványa: nem igen hisz a világ megváltoztathatóságában. Aforradalmak nem tudják megváltoztatni, csak elrontani képesek a világot. Valószínű - mondja -, hogy ez a világ át fog alakulni, de nem biztos, hogy az emberek erőfeszitése fog ide vezetni. De lehet - mondja -, hogy a helytállás, a bátor tett mégis csak - nem tudni hogyan - hozzájárul a világ megváltásához.

Ebben a szkepszisben is láthatunk némi fejlődést. Az 1954-ben megjelent Herkulea-játék tanulsága még az,hogy az ember otthon, házának négy fala között őrizze mag a tisztesség és ellenállás, à munka és emberség örömét. A felvilágosodás uj svájci emigránsaként, Voltaire modern követőjeként azt tanácsolja, hogy "műveljük csak kertjeinket" - a G|ndida hires utrabocsájtó sorait ismételve meg.Herkules a trágyától ellepett városban, háza mögött, ahová a kiváncsi szemek már nem láthattak,egy kis virágoskertet épitett ki magának. Ha a tisztogatást nagy méretekben nem is tudta végrehajtani, ezt a kis tisztogatást egy élet munkájával mégis el lehetett végezni.Itt még a magánember házi nevelése a cél.A fiziTOsokban már a közcselekvések súlya alatt nyögő ember a drama"hőse, akinek elhatározásától egy kicsit a világ sorsa is függ. De a tragikomédia lényege itt is az, hogy mindenkinek meg kell tennie a magáét, minienkinek helyt kell állnia - csak akkor lehet megmenteni a világot.- 11