Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
ban Így ír: "Eként közvetlenül adódik az a következtetés, hogy a komédia a kétségbeesés kifejezése,de ez a következtetés nem kényszerítő erejű.Igaz, aki e világnak értelmetlenségét, reménytelenségét látja, kétségbe eshet, de ez a kétségbeesés nem ennek a világnak következménye,hanem csupán válasz, melyet a szemlélő erre a világra ad és éppigy adhatna más választ is, például, hogy nem esik kétségbe; vagy úgy dönt, hogy helytáll ebben a világban, melyben gyakran élünk úgy,mint Gulliver az óriások között... A bátor embert megmutatni még mindig lehetséges. És ezért ebben áll az én legfontosabb törekvésem." /45. o./ Dürrenmatt gondolataiban nemcsak az a fontos, hogy határozottan elhatárolja magát az egzisztencializmus kéteégbsesés—divatjától, reménytelenségétől, hanem az,hogy a bátor ember. a cselekvőén ellenálló hős mellé áll,és ezt keresi saját korában is. De a bátorság gulliveri tulajdonsága nemcsak világnézeti osztályozó szerkezet, amely a svájci írót a haladas táborába vezeti. Egyúttal drámáinak konfliktusait, hőseinek sajátos kelepcéjét is jelenti. Dürrenmatt olyan komédiairó, aki nem a sikeres,vagy elbukó bátorságot Írja meg, hanem a bátorságot, mint végletet.Vannak helyzetek, amelyben a morál, az emberség a végső helytállást kivánja,anélkül, hogy bármilyen kilátás lehetne a győzelemre, a sikerre. Herkules és az Augjász istállója cimü darabjában Herkules tudja, hogy a város megtisztítása nem fog sikerülni, hiszen annyi akadékoskodó hivatal fogja le kezét.Mégis újra meg újra nekifog, különböző mellékutakon próbálkozik, nem adja fel a reményt. S mikor végképp kiüldözik a városból, egy másikban kezdi újra sziszifuszi munkáját. A fizikusokban Möbius tudja, hogy ellenállása hiábavaló: ha slkerül is magábazárnia titkát, akkor majd valaki más fogja felfedezni azt, amire ő maga is rájött.S mikor Zahndt kisasszony, a szeminárium igazgatója ellopja tőle ezt a féltve őrzött tikot, akkor is csak azt tudja mondani, hogy ezt kellett tennie. Az ígéret cimü kisregényében is ez történik: a rendőrtisztviselő végigjárja a nyomozás reménytelen útját, noha tudja, mindez hiábavaló. De meg kell tenni - igy kívánja ezt a morál és emberség. Vagyis: Dürrenmattnál a helytállás nem a közvetlen eredmény jegyében kötelező, hanem valami egészen távoli igazolás reménye követeli igy. Hogy a történelem mit hoz, az szinte független a helytállástól, sőt bizonyára cserbenhagyja az emberek jó szándékait és hősiességét. De aki ember akar maradni,annak helyt kell állnia, emberségének ez lehet egyetlen jutalma. Ez a morális paradoxon Dürrenmattnál elvi-világnézeti probléma.Nem hisz abban, hogy a világ egyéni lázadásokkal, egyénileg végrehajtott forradalmakkal megváltható. S ebben igaza is van: egyetlen forradalom sem győzött még egyéni lázadásból kiindulva. Az egyéni lázadás reménysége csak kispolgári illúzió lehet.Schiller-beszédében a következőket mondja erről: "A forradalmárok régi hittétele,hogy 10
