Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

jiki féktelen intellektusával felrobbantja ezt a stiluat.és tabula rasa-t teremt a modern színházi kísérletek számára. Ismeri a franciás technikát, a poentirozott cselekmónjrvezetést, a szellemes replikák eszközeit - de nem veszi őket komolyan: eljátszik velük, arra használja őket, hogy a hazug tragédiákat nevetségessé tegje. A melodráma gicoses szellemév Űzi ki komédiáival. Első darabjaiban a Józan és a szocializmussal rokonszenvező társadalomkritika gúnyolódik a polgári társadalom felett, a ahol mások tragédiákat férceitek volna össze - ő megmutatja a hazugság komédiáját.

Azt mondják, Brecht és Dürrenmatt egyaránt a shaw-i tabula rasa szülöttei. Elfelejtik, hogy Shaw csupán a dolgok egyik oldalát látta meg: az áltragédiákat leplezte le, a képmutatást oldotta fel komédiába. De az élet valóságos tragikus elemeit csak ritkán ismerte fel. /Szent Johanna.7 Dürrenmatt pedig épp abból indul ki, hogy ezeknek a tragikus elemeknek is igazságot szolgáltasson. Nem igazi komédiairó: nevetése melyén valami mely szomorúság rejlik.Voltaképpen tragikus témákat ir meg komédiás ötletességgel.

De miért mosolyog a tragikus sorsok felett? Azt hiszem, azért, mert érzi, hogy ha ezekből a sorsokból "nágy" tragédiákat formálna - akkor hazuggá válna a fájdalom, és láthatatlanná tűnne az igazi problema. Ezért _ sziporkázó eszközeivel a komédia látszatába csomagolja hőseit, s igy meg tudja menteni tragikus mozzanataikat. Möbius vagy 111 sorsát tragédiának megirva giccses történetet kapnánk, vagy olyan darabot, amelyben legalábbis otv ólálkodnék a ssentimentalizmus, így viszont először a nézőnek kell rádöbbennie arra,hogy csapdába ejtették.A felfedezés élménye, a másképp látás csalódása teszi olyan izgalmassá darabjait és ez állítja helyre a tragédia arányait is. S főleg: ez menti meg e tragédiákat a hazugságtól.

Ezért mond ilyen keserű Ítéletet a mai színházról /Vö.21-22.o/,/melyet csupán az udvari színház illuzionista maradvanyának“tart/ és a technikára épitett drámáról. Nála a szinitechnika csupán játék, amelynek révén mindig mást ad a nézőnek, mint amit az -, a hagyományos hatáeszerüségre számítva - vár tőle.

A morál csapdája

Prédikátor gyermeke volt, s mikor felnőtt,nem akart prédikátor lenni. Talán ezért is,áll olyan közel hozzá az irónia, a szatíra és a groteszk. És mégis prédikátor lett: legjobb müveiben a bátor emberek dicséretét hirdeti /Vö. 45. o./, azokét, akik szembe mernek szállni a háborúval, a pénz hatalmával, vagy a kapitalizmus láthatatlan erőivel. Ironikus, vagy szkeptikus mosolya mögött meg kell látnunk a komoly gondolkozót is, aki néha világosan látja a humanizmus és embertelenség háborúságát, a Szinházl öroblémák- 9 -