Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Blok: Az egyéniségről

91

néazben hőseivel, kialakítja benne azt a törekvést,hogy kiszélesítse, jelentőségteljesebbé tegye a hős bizonyos vonásait. A színésznek eggyé kell olvadnia hősével, de az iránta való elfogultság adja majd meg a világosan kifejezett irányt a kifejezőeszközök kiválasztásához.

Ma még ezt a kiválasztást teljes egészében a rendezőre bízzák, aki saját elgondolásából kiindulva sugallja a megoldásokat, s vezeti a szinészt a szereplő cselekedeteinek vonalában, a rendezők attól tartanak, hogy a színész spekulativ utón közeliti meg az alakot, a ezért csirájában elfojtják annak lehetőségét, hogy a szinész emocionálisan érzékelje a szerepet. Ilyen módon ápolják a szinész élősdi hajlamát, passzivitásra nevelik a szinés zt.

A próbákon folytatott fáradhatatlan.szenvedélyes keresések légköre elősegíti a szinész egyéni, szemléletes gondolkodásának fejlődését. Emlékezzünk csupán Sztanyisz-*-2

lavszkij próbáira, amelyeket Nyikolaj Gorcsakov ' ismertetett könyveiben. Itt azután csakugyan nem volt ideje a színésznek, hogy elvont töprengéseknek adja át magát. Ha Sztanyiszlavszkij valamelyik önmaga felfedezte eljárását alkalmazta, akkor újszerűén irányította a színészek erőfeszítéseit is és ez a váratlanság, meglepetés önmagában is elősegítette művészi alkatuk "felszabadulását". Emellett minden tőle telhetőt megtett, hogy a színészek ne az eljárásra összpontosítsák figyelmüket, hanem a darabok és a szerepek képi érzékelésére. 2

2* Gorcsakov, Byikolaj /sz. 1898/ szovjet rendező és esztéta, a müvészettudományok doktora, a moszkvai Lunacsarszkij Színművészeti Főiskola rendezői tanszékének vezetője.