Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Blok: Az egyéniségről

92 "A színészeknek nem szabad egy szót sem mondani sem­miféle módszerről, eljárásról, fogásról! Mindig egészen más szavakkal fogom közölni gondola ta imát.A színész álta­lában nem tud elviselni semmiféle felesleges terminológi­át a szereppel és a darabbal kapcsolatos gyakorlati mun­kájában. A színésznek nyilván igaza van. Már nagyon sok­szor hintettünk port a műkedvelők szemébe, s hirdettük még rendszeremről is, hogy az állítólag »egyetemes’ mód­szer a színművészet valamennyi kérdésének megoldásához. Ismeretek kellenek, alaposan és komolyan tanulmányozni kell miivégzetünket, rögzíteni kell a szinész és a rendező munkáját, de nem szabad elfeledni, hogy minden következ­tetésünknek a gyakorlat alapjára kell épülnie, gyakorla­tunk alapja pedig a darab, a drámairás, nem pedig a csu­pasz technológia..." Emlékszem, hogy egyszer az egyik szibériai városban egy rendezőr aki Moszkvából az Össz-szövetségi Oroszor­szági Szinházi Társulat legutóbbi szemináriumáról érke­zett hazai színházában határozott hangon kijelentette: "A következő darabot a pszichofizikai cselekvések módszere alapján fogjuk előadni".Milyen vérszegény lett ez az elő­adás! A ezinészek a próbákon teljes erőfeszítésüket a "módszerre"összpontosították, a darab és az alakok pedig árnyékban maradtak. Az igazi művész szabadon, jó gazda módjára bánik hi­vatásának technikájával, okosan és változatos módon vá­lasztja ki belőle mindazt, ami az uj, utánozhatatlan alak megformálásához szükséges. De ha a technika az ur a szi­nész felett, akkor a színészben eltompul a képi gondolko­dás képessége és végső soron elmosódik egyénisége.

Next

/
Thumbnails
Contents