Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Blok: Az egyéniségről

89 Lobanov úgy beszélt a szinéaszel,mint miivész a művésszel: a képek nyelvén. És a színész, akiben még csak csirájában élt a képi gondolkodás,most lelkesedni kezdett, egész mű­vészi lényegével megértette a darab magvát. És ekkor a fő feladat iránymutató fényénél fokozatosan megvilágosod­tak a szereplő magatartásának kifejezőerővel teli részle­tei. A Jermolova Szinház színészeinek művészi poziciói előadásról előadásra szilárdabbakká váltak.Nagyszerű szi­­nésztehetségek bontakoztak ki a színházban. Ám jóvátehe­tetlen hiba történt: a szinház valamilyen ostoba oknál fogva megvált Lobanovtól. A szinház művészei most is érnek el színészi sikere­ket és most is láthatunk tőlük jó előadásokat. De más fo­kú bennük a mélység, hiányoznak a korábbi arányú művészi felfedezések. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a jermolovis­­ták színészi fantáziája - a jelenkor eseményeitől szár­nyakat kapva - szomjasan átveszi s pontosan körvonalazott alakokban testesíti meg a kor ismertetőjegyeit. Nem tudom, hogy ma milyen módszerek alapján folynak a próbák a Jermolova Színházban. De ha már módszerről be­szélünk, emlékeznünk kell, hogy Lobanov például meggyőző­déséé ellenfele volt az ugynevezetfasztal melletti elem­zőpróba" lerövidítésének. Lehetséges, hogy igaza volt? Az "asztal melletti elemzőpróba"időszakának mostaná­ban divatos lerövidítését látszatra nagyon meggyőzően in­dokolják: köztudomású, hogy amikor a szinész a próbaasz­tal mellől kilép a színpadra, rendszerint zavarbajön, mi­kor a darab által feltételezett körülmények között saját személyében kezd játszani. Vajon nem jobb-e, ha a szinész mindjárt a szereplő nevében kezd cselekedni és a cselek­ményhez szükséges,uj feltételezett körülménynek fogja fel a darabbal kapcsolatos szükséges felvilágosításokat?

Next

/
Thumbnails
Contents