Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
7 Engem azonban vonzott a nagy irodalom, a felnőtt közönség, a komoly munkája Sirály, izgatott az a gondolat, hogy valaha ezen a színpadon Komieszarzsevszkaja játszott... És átléptem a Puskin Színházhoz. Hat év telt el. Barátaim aggodalmai nem igazolódtak be. Ez idő alatt sok érdekes és változatos szerepet játszottam. Megtaláltam ebben a színházban a rendezés nagyszerű mesterét, Vivjent,1, olyan színészektől tanulhattam, mint Tolubejev, Rasevszkaja, Csesznokov, Nyikolaj Szimonov * stb. Igaz, amikor azt mondják, hogy "puskinista" lettem, kicsit megrémülök, elkezdem önmagamat elemezni, mert régi idők óta ebben a meghatározásban valami hideg, kincstári, hév nélküli szinészi stilus rögződött /jóllehet most már természetesen egészen más a színház/. A Puskin Színházban egészen mások a munka feltételei, mint az Ifjúsági Színházban. Minden más itt: a néző is, a szinpad is, a műsorterv is, következésképpen tehát a színész közérzete is. A nézőtér messze-messze van a színpadtól és már nincs meg a nézővel az a szoros kapcsolat, amelyet megszoktam. Itt más, egészen sajátos mesterségbeli tudást kellett szerezni, hogy el ne vesszem a hatalmas színpadon a nagy művészek között, hogy valahogy eljussak a nézőhöz. Más kifejezőeszközöket kellett keresnem, hangom más megfeszítéséhez, a közönség máé reagálásához kellett hozzászoknom. * 2 Vivjen, Leonyid /sz. 1887/ kiváló szovjet színész és rendező, 1937 óta a leningrádi Puskin Szinház főrendezője. 2* Szimonov, Nyikolaj /sz. 1901/ hires szovjet szinész, a leningrádi Puskin Szinház tagja.
