Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
78 Azt hiszem, hogy Dosztojevszkij regényének és Oeztrovszkij drámájának általam emlitett néhány láncszeme vagy "idegszála" is szemléltetően igazolja, mennyire fontos és eredményes a szerep és az egész darab irodalmi elemzése, mind a szinész, mind a rendező számára. az irodalmi elemzés bonyolult, fáradságos utj az ember lépésről lépésre követi a szerzőt, gondolatait, érzéseit, "lélektani molekuláira és atomjaira" bontja a darabot - és mindezt egyetlen, kitartó céllal: mi rejlik ott, az általam formált alak "legmélyén", mi rejlik ott, az egész darab eszméjének "legeslegmélyén"... És amikor a "sötét" végre megvilágosodik, a határozatlan pedig világossá válik, milyen végtelen alkotó távlatok nyílnak meg előttünk! S ami a legfontosabb,világossá válik a munka célja, saját színészi munkánk célja, világossá válik a legfőbb feladat. Naeztaszja Filippovnában például az volt a feladat, hogy megtaláljam és feltárjam e nagyszerű, ember pusztulásának gyökereit. Mindenkit meg kellett győzni, hogy ilyesmi többé nem fordul elő, hogy az emberek ezt többé nem engedik meg! A larisza naplójában az volt a fontos, hogy megmutassam a nézőnek az erkölcsi kötelesség mélységét, az emberi méltóság és a szeretet erejét. A Larisza naplója későbbi munkám és ezt még nem tekintem befejezettnek. A Naeztaszja Filippovna cimü kompozíció már befejezettebb munka és gyakran fellépek vele a nézők előtt. Kitüntetést jelentettek nekem a következő esetek: egyszer, amikor színházunk Rigában vendégszerepeit, egy hatalmas teremben léptem fel, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a buváriakola hallgatói. A teremben mélységes csend volt, a második napon pedig a politikai vezető katonai kitüntető oklevelet nyújtott át nekem - "Nasztaszja Filippovna alakításáért"...
