Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
79 A Nyeva cimü folyóirat szerkesztőségében találkozón vettem részt leningrádi Írókkal. A Nasztaszja Filippovna cimü kompozíció előadása után vitát rendeztek és különösen kedvesek voltak számomra Voronyinnak, a folyóirat főszerkesztőjének alábbi szavai: "Ilyen irodalmi estek után egyszerűen kivész az emberből a szkepticizmus''. Ha a szinész alkot, és a nézőnek adja művészi alkotómunkássága eredményeit, a néző pedig megérti és elfogadja ezeket az eredményeket,véleményem szerint ez jelenti a szinész számára a boldogságot. A drámai szinész számára azonban végső soron mégis az jelenti az igazi boldogságot, amikor az előadáson megformálja szerepét. Színházunkban egy alkalommal kipróbáltam ezt: Szimukov Széplányok cimii vígjátékéban én alakítottam Mása Hakityina szerepét. Bár ez az előadás nem volt végig harmonikus, de helyes utón haladt és ez már boldogságot jelentett a szinész számára. Ismertük fő feladatunkat, az üzemi brigád harcával állást foglaltunk az uj munkaformák mellett, az ember éo a kollektíva egysége mellett. Most a "széplányok" brigádját, brigádvezetőjükkel az élükön, kommunista munkabrigádnak hivnák. És milyen gyönyörű dalt énekeltünk a fináléban,a nézőktől búcsút véve, mielőtt az uj építkezésre indultunk volna! Még sokáig játszott a zenekar, integettünk a nézők után, de a nézők nem távoztak, hanem felállva, tapsolva köszöntöttek bennünket... Ez igazi boldogság volt! Cikkem befejező részében szeretnék egy kicsit ábrándozni. nagyszerű, kiemelkedő szovjet drámairodalomról álmodozom, amely az életigazság törvényein alapszik. Olyan szovjet vigjátékirodalomról álmodozom, amely nem marad el Molière és Sogol vigjátékai mögött. Olyan
