Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
6 szerint azóta az a legnagyobb öröm, hogy úgy érezhetem: szükségük van rám az embereknek. Időnként az az érzésem, hogy túlságosan szó szerint értelmezem ezt: szükségük van rám.Az Ifjúsági Színház tanitott meg erre a szó szerintiségre, elkényeztetett a nézők ragaszkodásával, megtanított,hogy pedagógusok, "felvilágositók" legyünk.így vagy úgy, jó ez vagy rossz, de ez átment a vérünkbe, természetünkké vált. De aztán elérkezett az a pillanat, amikor egyszerre csak azt éreztem, hogy a gyermekszínház már túlságosan szűk az én tisztán szinészi, művészi vágyaimhoz és álmaimhoz. Szűknek éreztem a színház repertoárját és keresgélni kezdtem. Hová menjek? Kihez? Hol találom meg a fejlődésnek azokat a lehetőségeit, amelyeket /ezt előre megéreztem/ rövidesen már nem adhat meg nekem az Ifjúsági Szinház. Ások rendező között volt sgy, akit magamban igen sokra tartottam, a arról álmodoztam, hogy vele dolgozhatom. És bár azóta sem kerültem össze vele, most el merem mondani. Alekszej Popovra gondolok. Az ő előadásaiban valami különleges politikai tudatosságot és a korszerűségnek különösen éles érzékelését véltem felfedezhetni. Sokáig gondolkodtam, kínlódtam,haboztam és végül elhatároztam magara. Megtudtam,hogy a Szovjet Hadsereg Színháza Dnyepropetrovszkban vendégszerepel. Odautaztam. De Popovot nem találtam ott, azt hiszem,éppen üdült valahol. Visszatértem Leningrádba. Ott Ophelia szerepének nagy és komoly munkája várt rám, utána meghívtak a Puskin Színházhoz és Nyina ZarecBnaja szerepét bízták rám. így aztán nem jutottam el Popovhoz... Nehéz szívvel hagytam ott az Ifjúsági Színházat, úgy éreztem, hogy elárulok egy jó ügyet. Még ijesztgettek is: "Hová mégy, úgy el fogsz égni odaát, mint a pillangó a lámpa tüzében!"
