Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
63 deg cégjelzés. Azt szeretném, hogy minél kevesebb legyen a külsőleges szinházi pátosz. Mert Vszevolod Vlsnyevszkij dramaturglája patetikus, romantikus ugyan, de a közelmúltban az egyik Visnyevszkij emlékesten felolvastak egy gyorsirásos jegyzetet, amely a Meyerhold Színházban játszott Ez a harc lesz a végső egyik próbájáról készült. Ezen a próbán Gorszkij színész, aki a szovjet hajó parancsnokát alakította, deklamálva mondta a szöveget. Visnyevszkij felragadta a darab szövegét és Így szólt: "Nem akarok deklamálást. Az egészet átirom". Akkor eszembe jutott a két Komisszár az Optimista tragédiából. Az egyiket 1956-ban Moszkvában láttam, a moszkvai Drámai és Vígjáték Színház előadásában, a másikat pedig a leningrádi Puskin Színházban. Az egyik Komisszárt Fedoszova alakította, ez a rendkívül bensőséges,mély lirai adottságokkal rendelkező színésznő, aki még Averkijev Kasinói régiségek cimü, papírizü melodrámájának Marica szerepébe is életet tudott lehelni. Ezt a darabot a színésznő "hibájából" több százszor előadták a Drámai és Vígjáték Színházban. Nem tudom, milyen utón haladt a próbákon a színésznő és Plotnyikov, az Optimista tragédia rendezője, de amikor a hadihajó fedélzetén felmagasodott előttünk a határozott fellépésű, bőrkabátos nőalak, úgy láttuk, hogy arca valósággal megkövült, szeme acélosan kemény és magabiztos... Lehetséges-e, hogy ilyen legyen a Komisszár? Természetesen. Csak az a lényeg, hogy az első pillanattól az utolsóig ilyen maradjon. És az a különöe érzésem volt /úgy,mint amikor megismerkedtem Annyenkov Koskinjával /, hogy a színház semmiképp sem akarja olyannak ábrázolni a Komisszárt, aki kételkedik valamiben, ingadozik, vagy ne adj isten, akár egy percre is gyengének mutatkozik. Vajon nem ezért járkált oly hangsúlyozott határozottsággal, magabiztonsággal az anarchisták hatalmában lévő, ismeretlen
