Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei

64

hajó fedélzetén? Vajon nem ezt volt-e az oka, hogy amikor az anarchisták a Komisszárra támadtak,még akkor sem hagytak bennünk egy percnyi kétséget sem az egyenlőtlen mérkőzés kimenetele felől?

A Komisszár festői, megingathatatlan pózban merevedett meg a színpad közepén.Kezét kihivóan bőrkabátja zsebébe dugta, s rettenthetetlenill és fenyegetően fordult szembe az anarchistákkal. Csak a hátát láttuk, Az állatszeliditő hátát, aki elszántan bement a ragadozók ketrecébe, s azoknak nem marad más hátra, mint hogy engedelmeskedjenek.

A Komisszár az anarchisták Vezetőjével való végső összecsapásban már nemcsak jelképesen, hanem a sző szoros értelmében a helyzet "magaslatára" került. Szoborszerben állt a feszesre tömött zsákok halmazán, a lábánál vitatkozó és forrongó csapat felett.Néztem az előadást és közben ezt gondoltam! nem történt itt valami fogalomzavar, vajon a színésznő hősiesség helyett nem férfiasságra, sőt - mondhatnánk - férfias külsőre törekszik? Nyilván ezért zárja össze magán oly szorosan a bőrkabátot, amit csupán egyetlen egyszer vesz le, a csatajelenetben, hogy meggyőződjünk: matróztrikó van alatta. Bizonyára innen ered a győztest Jellemző határozott, elszánt Járása és parancsoló, néha sértően éles hangja.

Kérdezem, meg lehet igy oldani a Komisszár alakját? Természetesen. De mennyivel gyengébb, szegényebb ez a darabnál! Erről azokban a napokban is meggyőződhettünk, amikor a leningrádiak szintén az Optimista tragédiával jöttek vendégszerepelni. A Komisszár alakja Lebzak előadásában távolról sem volt tökéletes. De Lebzak szerepfelfogása számomra azért volt különösen értékes, mert nyilvánvalóan polemikus volt, sőt kihívást intézett a szovjet hős színpadi megjelenítésének hamis hagyományai ellen. A színésznő és Tovsztonogov, a darab rendezőJe már