Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
52 volt. Nemcsak a próbákon és a bemutatókon látszott meg igényességük, hanem nap mint nap. Még a "sima" előadások is feszült légkörben zajlottak le a Művész Színházban, mert Nyemirovics-Dancsenko észrevétlenül bármelyik percben megjelent páholyában és dolgozószobájába rendelte azokat a színészeket, akik mulasztásokat követtek el, vagy eltértek a szerep helyes vonalától. Sztanyiszlavszkij pedig előadás közben a mosdóba hivatta magához a színészt, hogy beszéljen vele. Néha azt mondják, hogy igen - Sztanyiszlavszkij, Nyemirovics-Dancsenko lángelme, óriási tekintély volt, de ma már nincsenek ilyen rendezők. Ki vitatja ezt? De én úgy vélem,ha nincsenek zsenik, akkor növekednie kell a szinház művészi tevékenységéért való kollektiv felelősségérzetnek, s ennek kölcsönös segítségnyújtásban és kölcsönös igényességben kell megnyilvánulnia. A jelenkor magas követelményeket támaszt a színész külső technikájával szemben is. Szeretném hallani, melyik színész mondhatja őszintén, hogy mindennap foglalkozik hangjával, kiejtésével, edzi testét? A nézőtéren ülve valóságos kin hallani, milyen pontatlanul ejtik a színészek a mássalhangzókat, hogyan harapják el a szavak végét, hogyan tördelik szét a mondatokat, milyen szürke, bágyadt, monoton hangon mondják végig az egész szöveget! Azt mondják, hogy Gerard Philipe például minden nap vivott és lovagolt. Most nálunk is látni nagyszerű példákat. Milyen csodálatos formában van Grioenko, Boriszova, Sztrizsenov, milyen szépen és könnyedén mozognak! Tehát - csak akarni kell, fel kell ébresztenünk magunkban az akaratot, a törekvést. De itt segiteni is kell a színészeket s megfelelő lehetőségeket kell teremteni számukra,hogy sportolhassanak. Moszkvában nagyon kevés az olyan sportterek, teniszpályák száma, amelyek alkalmas időpontban állnak a színészek rendelkezésére.
