Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Magar: Keserű szemrehányások

39

találkozókra menjenek az üzemekbe, ahol pedig oly sok hasznosat meríthetnek önmaguk mint művészek számára. Talán mondani is felesleges, hogy egyesekben még a mai művészet kérdéseivel foglalkozó előadáe sem kelt érdeklődést.

Mindennek pedig közvetlen köze van ahhoz,amiről most a folyóirat lapjain szó esett... Kérem, ne értsenek félre» egyáltalán nem akarok minden színészt egy sorba állítani. De még vannak közöttünk olyanok, mint amilyenekről az imént szóltam. És ha az egyik, a másik, a harmadik együttesben vannak ilyenek, akkor nyiltan kell beszélni erről a kérdésről, nem szabad attól félni, hogy megsértődik valaki.

Egy szinész, aki csak a második felvonásban szerepelt - amint a bemutató után kiderült -, soha nem olvasta el a darabot és mivel csak a második felvonás próbáira járt be, nem tudta, hogy mi történt az első felvonásban és mivel végződik a darab. De azért izzó, lelkes beszédeket tartott Sztanyiszlavszkij rendszeréről, aktivan részt vett aszinész mesterségbeli tudásáról folyó vitákban. Mit ér az ilyen?

Mit adhat ma az ilyen szinész a nézőnek? Kit ragadhat magával művészete?

Amint már mondtam, csaknem 30 éve vagyok egyfolytában a Scsorsz Szinház főrendezője. Természetesen nekünk is kialakultak a saját hagyományaink, az eltelt évek folyamán számos elvbarátot találtam, akik segitettek nekem, hogy a sok-sok év folyamán kormányozzam "a szinház hajóját" a hétköznapok távolról sem mindig nyugodt tengerének hullámain.

Színházunk az elmúlt évben részt vett az ukrán irodalom és művészet moszkvai dekádján. Nem volt' könnyű kivivni ezt a megtisztelő jogot. De mi kivivtuk.