Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
14 játszhatja el. Bár semmit sem kívánok inkább, mint hogy még egyszer, másodszor íb eljátszhassam Nyinát! X Attól félek, hogy azt fogják nekem mondani; "Túlságosan sokat akar. Azt is, hogy egy akadémiai színházban atudlélégkör uralkodjék, és hogy szerencsésen alakuljon minden színész pályafutása, és hogy a szerepben mindent elmondhasson magáról a színész, és hogy egy szerepet másodszor is el lehessen játszani..." Valóban sokat akarok és első alkalom,hogy rászántam magam, hogy mindezt elmondjam, bár közben attól félek, hogy szerénytelenséggel fognak vádolni. De valahogy az az érzésem, hogy ha valamennyi kívánságom közül osak egy marad mag - az a kivánság, hogy önmagam, saját sikerem érdekében kapjak szerepet -, ez lesz miivészi pályafutásom vége. Az az érzésem, hogy ha megengedjük magunknak, hogy az alkotást hivatali szolgálatnak tekintsük, máris veszítettünk valamit művészetünkből, feladtuk harci állásainkat. Akkor aztán a szinészi boldogság kisszerű, alantas lesz, nem érint más embereket. ^ Az igazi, nagy művészi boldogság azonban mégiscsak nem egyetlen emberé, feltétlenül eok más ember boldogságával függ össze.
