Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyina Mamajeva: Színészi boldogság

13

tiltakozni, védekezni, sikerre törni. Szeretném megismerni az életet, aktivan, bukások között, sebeket kapva és közben előrejutva. Szeretném, ha volna álláspontom, amelyet valaki igyekeznék megváltoztatni, én pedig ellenállhatnék. Jaj, mennyire szerettem volna valaha Natasa Szó— kolovát játszani! Most már megértem, hogy a drámaírók milyen helyesen ragadták meg ezt a jellemet: az én lányom éppen ilyen, nem szereti, ha támadják egyéniségét,már védekezik. Egyszóval aktiv mai hősnő szerepére vágyom,olyan nőére, aki kifejezné mai álláspontomat az élettel és az emberekkel kapcsolatban.

És hogy most befejezzem személyes színészi sorsomról szóld beszámolómat, elmondom még, hogy érzésem szerint egyes szerepeimet túlságosan korán játszottam el. Aligha lesz rá már alkalmam, hogy eljátsszam Nyina Zarecsnaját, pedig mennyire szeretném! Most egészen másként játszanám. Most sokkal többet látok meg benne, mint akkor láttam. Most látom benne Lunyeva és Taraszova és még sok más ember sorsát, akiket az élet minden packázása ellenére sem lehet elszakítani a szinház szolgálatának nehéz ügyétől. És Nyina gondolatai a munkáról, gyermeke elvesztésének tragédiája és hatalmas belső kapcsolata Trepljovval/igenis kapcsolata, nem pedig szakítása, mert mindkettőjük Ugyanúgy nélkülözi a lelki jóllakottságot/ - mindezt csak most értem meg igazán. Csak most értettem meg igazán, milyen állhatatosságra van szükség,hogy az ember helyt álljon a színésznő hivatásában és semmivel be ne mocskolja ezt a nevet, ügy érzem, megértettem Nyinát - de későn, a szerepet már régen eljátszottam. Kár! Hiszen ritkán adatik meg a színésznőnek ilyen lehetőség, hogy mindent elmondjon magáról, mint a Sirályban. Nyilván amikor az ember nagy szerepet kap, minden képességét latba kell vetnie, egész világszemléletét harcba kell állítania abban a biztos tudatban, hogy ezt a szerepet életében egyszer