Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyina Mamajeva: Színészi boldogság

11

Az egyéniség a szerepekben n<3 és fejlődik. És a közösség dolga figyelemmel kisérni, milyen szerepeket játszik a szinész. Ha kihuny a színész egyénisége, belső hangja, végső soron ez az együttes VAra. A színész és az együttes elválaszthatatlan kapőt'ui/t'^.n áll egymással.

A mi színházunknál nagyon szeretem az olyasfajta színészeket, mint Szimonov. Amikor együtt játszottam vele a Petrarca szonettjében, egész idő alatt a színfalak mögül figyeltem roppant élvezettel, hogyan alkot a színpadon ez a szinész, tanultam tőle tartalmas színpadi életet élni. Szimonov évek óta arról álmodozik, hogy egyszer eljátezhassa Othellót, az évek múlnak,a szerepet még mindig nem játszhatta el. A miivéaz nagy lelkipoggyáaza felhasználatlanul marad, a színház nem él azzal a gazdagsággal, amelyet a kezében tart.

Csak néhány példát hoztam fel. Szimonov, Taraszova, Lunyeva különböző korú, különböző "helyzetű" színészek. De egyesit! őket a szinész alkotó egyéniségének gazdagsága, a világosan kifejeződő egyéniség. Véleményem szerint, ezek a tulajdonságok határozzák meg a szinész korszerűségét. Az ilyen művészekre vigyázni kell, a közösség dolga utánanézni, hogy vannak, hol vannak, mit csinálnak holnap.

Amikor azonban nincs meg ez az érdeklődés,nincs belső kapocs a színész és a többi művész együttese között, a színházban eluralkodik a hivatalos légkör. Az ilyen légkörről Ugyanúgy el lehet mondani, hogy egészséges /ha nincs pletyka és intrika/ és hogy egészségtelen, mert nem indit igazi alkotásra és véleményem szerint nem ad lehetőséget igazi nagy szinészi boldogságra.

X