Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
10 Nem tudom, konkrétan kit kell vádolni egyes rosszul sikerült ezinészi pályafutásokért, nehéz megítélnem, ki itt a hibás, Azt azonban tudom, hogy a színész életében nagyon sok fiigg nemcsak önmagátél,hanem a közösségtél is, amelyben dolgozik, a rendezőtől, a drámai anyagtól és végezetül a kritikától. Ha példákra van szükség, két sors lebeg a szemem előtt. Néhány évvel ezelőtt a novoszibirszki Vörös Fáklya Színházban a Sirályban Ljubov Lunyeva játszotta Mása szerepét. Engem egyáltalában nem lepett meg, hogy a kritika milyen elragadtatással beszélt alakításáról. Lunyevával együtt kezdtünk a novoszibirszki Drámai Körben, amelyről az előbb beszéltem. Később együtt tanultunk a színművészeti főiskolán. Mély meggyőződésem, hogy Lunyeva valóban alkotó egyéniség, olyan ritka szinésznő, akinek megvan a maga témája. Nem minden nap találkozni a szinháznál ilyen belső telítettséggel, ilyen gazdag lelkivilággal. Mása szerepében pedig megmutatta, mit jelent a klasszikus szerep bátor, modern értelmezése. A vidéki színésznő nehéz útja Lunyevát Kohtla-Järvi városába vezette. Semmi rosszat nem akarok mondani erről a színházról, hiszen nem ismerem, de mélységesen igazságtalannak érzem,hogy Ljubov Lunyeváról, mint színésznőről, mint művészről azőta senki nem hallott semmit... Valaha láttam a Kis Színházban a Barbárokat. Annát K8zenyija Taraszova játszotta. Egész életemre emlékem marad ez a kivételesen finom, lélekkel teli alakítás. Elmondták nekem, milyen nagyszerűen játszotta Nyeginát a Tehetségek és hódolóikban és Tatjánát a Kispolgárokban. Hogyan alakult ennek a mélységesen egyéni színésznőnek a további sorsa? Milyen kapcsolat alakult egyénisége és a Kis Színház együttese között és miért nem hallani már olyan régen semmit Taraszováról?
