Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
9 gondolom, hogy az Ifjúsági Színház természetesen ha nem vesszük figyelembe műsortervének érthető korlátait/sokban lehet általában a színházeszmény: feladatainak pontos meghatározottságában, a nézővel való kapcsolatában, azokban a magasrendii etikai követelményekben, amelyeket ott a néző a színészekkel szemben támaszt. Ha azonban most megkérdik tőlem,miből áll az életem, milyen kívánságokból és óhajokból alakul ki, csak egyet válaszolhatok: mind nagyobb és nagyobb szerepet játszik benne az uj szerepekre való várakozás. Bz a várakozás nyilván természetes. De nem helyes, ha a színész egyetlen kívánságává válik. Úgy gondolom, hogy a színésznek, mint egy együttes tagjának sokkal több kívánsága, más emberekkel,a nézőkkel és színészekkel sokkal több kapcsolata lehetne. Mert az igazi színháznak úgy kell félnie a hivatalos légkörtől,mint a tüztől, és minden erejéből arra kell törekednie, hogy az alkotó, ha úgy tetszik,a stúdió-atmoszférát hozza létre és őrizze meg. Lehetséges, hogy a népi színházak jelenlegi hatalmas sikerét az magyarázza, hogy ott lelkesedés van és nincs hideg hivatásszerüség. Manapság sokszor hallani, hogy kevés nálunk a fényes szinészegyéniség. Úgy gondolom, ez is azzal függ össze, hogy a színházban nem alkotó atmoszféra alakult ki. Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy ez nem munkaatmoszféra - a színházi emberek igazi napszámosok voltak és lesznek is-, de igazi alkotás. lángolás és összetartás kevés tapasztalható mai színházi életünkben. Máskülönben nem kapott volna olyan erőre a szinészi egyéniség iránt az a sablonos, egykedvű magatartás. Jobban óvnék, figyelmesebben kiemelnék, segítenék fejlődni ezt az egyéniséget, még ha nem esnék is egybe bizonyos szokásos színházi fogalmakkal.Hiszen a színész nemcsak megnő, hanem fejlődik is, vagyis változik művészi útja folyamán!
