Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
83 párttitkárt Leonyid Gubanov^' játssza. Vak Tyimosája az 7Í Aranyhintóban3 * igazi művészi telitalálat volt. Asztrovjában meglelhettük az alaknak azt a poézisét, amelyet sok tapasztaltabb színész elfecsérelt. Igaz, a dramatizálásban Csubaszov sokat vesztett a regényhez képest, de a rendezőnek és a színésznek mégis az a kötelessége, hogy konkrétumokkal gazdagitsa a szerepet, tárja fel a jellem önállóságát. A szinész azonban semmivel sem egésziti ki a dramatizálást. A jóképű fiatal párttitkár jól szabott öltönyében "művész színházi módon" figyelmesen hallgatja beszélgető társait, roppant természetesen és kellemesen cseveg velük, de emögött a természetesség mögött nem rejlenek gondolatok, határozatok. Amikor tapintatosan végighallgatja Bahirjev és Valgan összecsapását, kiderül, hogy nem készült fel a benne végbemenő fordulatra, a vitába való aktiv beavatkozásra. Ebben a párharcban egyébként igazán csak Bahirjev /Zimin/57, játszik jól. Valgan /Kvacsadze /^®* azonnal, az első megszólalásától kezdve lelepleződik mint középszerű, szinpadian képletes karrierista, mint ugyanannak a fejlődésében megakadt és bürokrata igazgatónak a változata, amilyet nem egyszer láttunk a szinpadon már 15 évvel ezelőtt is. És megint csak nem arról van szó, hogy Gubanov vagy Kvadcsadze rosszul játszik, hanem arról, hogy miközben magabiztosan, jó szakmai színvonalon játszanak, tökéletesen beleillenek a "fiatal társadalmi hős" vagy a "bürokrata igazgató" kereteibe. Arról van szó, hogy maga a Művész Színház, a szerepköri beskatulyázás és a színpadi Gubanov, Leonyid /sz. 1920/ a Művész Színház színésze . Leonyid Leonov drámája. ^ ’ Zlmin, Mihail /sz. 1919/ a Művész Színház színésze. Kvacsadze, Vlagyimir /sz. 1922/ a Művész Színház színésze.
