Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

J. Poljakova: A hagyomány fonákja

84

sablonok elleni harc kezdeményezője kezd engedményeket tenni ennek a szerepköri beskatyulyázásnak és belenyugszik például abba, hogy Haritonov^' már tipikus "siheder-szinész" lett stb.

Hja Ilf jegyzeteiben kivételes pontosságú meghatározását adja az "irodalmi irodalomnak": "Igen könnyű azt Írni: ’Egy fénysugár se hatolt be kis szobácskájába*.

Senkitől sem lopta és mégsem a sajátja". Ezeket a meghökkentően találó szavakat vonatkoztathatjuk a "szinházias szinházra" is, amelyben az alakokat olyan közhelyekből rakják össze, amilyenekből regényt lehet Írni Nagy Péterről, a Nagy Honvédő Háború partizánjairól vagy akár a mai kolhozparasztokról is.

Van még egy módja "a hagyományok követésének". Ez az idősebb mesterek vagy egyszerűen a sikeres színészek nyilt utánzása. Az utánzás betegsége rendszerint a második szereposztásbeli szereplőt kapja el, aki egy nehéz szerepet játszik. De előfordul, hogy egy szerep egyedüli alakitója is "mintakép” alapján dolgozik.

így például az az érzésünk, hogy a Négyen egy fedél alatt előadásában Kasinova,*’®' aki azt a merészen felvázolt és jól beállított epizódot játssza el, hogy a professzor lakásán megjelenik egy hölgy, aki hamis vagy valódi sévres-i porcelánnal kereskedik, túlságosan is hasonlít azokra a kiérdemesült hölgyekre, akiket oly ragyogóan játszik Szerefima 3irman.

Kasinova Ízesen, szellemesen játszik, de nem annyira a jellemet keresi,hanem inkább "kabinet-alakitást" nyújt. Szakadozott kesztyűi és kopott sapkája, az özvegy császárnéra emlékeztető kihívó modora - mindez "olyan Birme- Haritonov, Lev /sz. 1933/ a Művész Szinház színésze.

Kasinova, Natalja /sz. 1909/ a Művész Szinház színésznője .