Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
80 elleplezni óhajukat, hogy "karakterszínészt" szerezzenek, hogy érthetetlen módon azt hirdették: a színháznak "legfelső kategóriájú /Jegor Bflicsov, Okajemov szerepére alkalmas/ színészre* van szüksége. Na tessék, mire van szüksége a színháznak, megfelel-e neki mondjuk Mihail Bomanov, aki ragyogóan eljátszotta Okajemovot, de aligha vágyódik Bulicsov szerepére? Más szinházak egyszerűbben fejezik ki kívánságaikat. "Legfelső kategóriájú basszusok" és "második kategóriájú szopránok" mellett "rezonőröket", "harmincöt évnél nem idősebb hősnőket", "szubretteket" stb. keresnek. És különösen gyakran szerepel a hirdetésekben "negyvenöt vagy legfeljebb ötven évesig terjedő korú társadalmi hős" - a nagy felfedezések szülte dogma nyilt következménye. A "társadalmi hős" valamiféle középút a hős, a rezonőr és talán a múlt idők nemes atyja között. Jó hangja legyen, markáns, bátor arcvonásai, vállas alakja, figyelmes tekintete. Szépen kell tudnia hordani az egyenruhát vagy a jól szabott clvilruhát, mint ahogy azelőtt hordták a frakkot, jelentőségteljes hangon kell tudnia beszédet tartani a vetésforgóról és szét kell tudnia bogozni a termelési vagy személyes félreértések összekuszálódott szálait. Ebbe a szerepkörbe persze semmiképpen nem lehetne beleszoritani Orlovot, aki a Művész Színház Minden az embereknek marad oimü előadásában Dronov tudóst játszotta, vagy Szergej Papovot, aki Voronyezsben Ivan Budancevet alakította. Más szerepkörök megújultak, megszépültek, de nem tűntek el. A szubrett sikerrel játssza el egy felelős vezető feleségét vagy az olyan hölgyikét, aki nem akar férjével falun élni, mert ott nincs vízvezeték. A naiva szórakozott maróslánnyá változik vagy munkagép-kezelőnő-Papov, Szergej /sz. 1921/ a voronyezsi Alekszej Kolcov Szinház szinésze.
