Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
78 A rutin életképes, hajlékony, tettetni is tudja magát, igyekszik alkalmazkodni. Ha az iparos szinész ma parasztot játszik, már nem köp a padlóra és nem fújja az orrát a ruhája ujjáha, éppen ellenkezőleg, olyan embert fog ábrázolni, aki egy diplomata fesztelenségével fogadja a külföldi turistákat, maga elé engedi a nőket és hivatásos előadó színvonalán tart szónoklatot. Az iparos ismertetőjele éppen az, hogy "elcsípi" a kort, de felületesen és megközelítőleg, aztán beszorítja a külsődleges sablonok keretei közé, ahelyett, hogy igyekeznék lehatolni a jellem mélyére. Ezért az iparos alkalmazkodások Sztanyiszlavszkij adta felsorolását az uj sablonok tucatjaival lehetne kiegészíteni, ezek a sablonok halálos merevgörcsben rögzítik koruk külsődleges, legfelületesebb ismertető jeleit. A harmincas években leonov^0. Lépesméz cimü darabja és Katajev' ' Hajrája után, Pagogyin Sztyepaskája és Ankája nyomában elmosódott, közepes elbeszélések és színdarabok tűntek fel, teli élenjáró munkásokkal, kártevő szakemberekkel és átnevelődő professzorokkal; a háború után az irodalomban is, a színházban is végtelen számú változatban tűntek fel az élettől elmaradt kolhozelnökök, a megfontoltan nyugodt párttitkárok, a koruknál fiatalabbnak feltűnni erőlködő, kacér dámák, felelős vezetők, professzorok feleségei, akik leborultak a Nyugat előtt, szuperpozitiv termelési ujitók és virgonc éjjeliőr nagyapák, akik a nemzetközi helyzetről elmélkedtek... Az amerikai életformáról szóló darabokban pedig már sablonná kezdtek válni a milliomos főnökök, züllött és elegáns leányaik,a fokozatosan mind világosabban látó tisztességes amerikaiak és a hétpróbás detektívek... Leonov, Leonyid /az, 1899/ kiváló szovjet iró és drámairó. Katajev, Valentyin /sz. 1897/ világhírű szovjet iró és szinpadi szerző.
