Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?

Ö4

terv lelke és az Iskolának elő kell készítenie a jövendő színészt kortársaink alakja megalkotásának fő feladatára. De hogy is csinálják ezt időnként?

Tegyük fel, elővesznek egy aj, mai darabot. A megoldásához feltétlenül valamit fel kell fedezni és uj módon gondolkozni. Az uj darab, az uj stilas érett tudást, hatalmas tapasztalatot és képességet követel. Bonyolult feladatok zúdulnak a tanítványok fejére, lekötik minden idejüket, az ilyesfajta feladatok megoldására irányuló technikai készségük pedig még nirc3 meg.

Képzeljék el, hogy egy aüasztalos tanulónak eredeti, korszerű fiókos szekrényt kell készítenie, miközben még nem tud sarokra vágni egy de3zkalnpot... Tisztesség és becsület a tanulónak, ha mégis kifogástalan holmit készít, de az eset szerencsés befejezése után sem lesz belőle igazi mester.

Amikor a tanítvány kikerül a műhelyből, köteles minden dolgot mesterségbeli tudással megcsinálni és csak ezzel a feltétellel lehet rá képes, hogy valami újat, magasabbrendüt alkosson.

A mi példánkban a tanuló mesternek bizonyul az iskolában és kontárnak a termelésben.

Most még tegyük hozzá, hogy a stúdióban nemcsak* hogy uj darabot vettek elő, hanem esetleg még nem is tökéleteset, rosszat...

Amikor a színészt megfosztják a klasszikus készségektől a nehéz, de világos gyakorlatokban, lényegében a mai drámaírókat lopják meg, mert az ő darabjaikat adják majd elő később egyoldalúan, silányul képzett színészek.

6.

Úgy tűnhet fel, hát mi újat lehet még kitalálni a színházban? Pedig uj nélkül nem megy...