Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?

A művészet fejlődésének folyamatát, a művészet éle­tét az u j eszmékért, az uj formákért, az uj kifejező esz­közökért vívott harc alkotja. Az uj hiánya elkerülhetetlenül ismétléshez vezet, az alkotásban pedig az ismétlés megsemmisíti magát a mű­vészetet. Megkezdődik a másolatok gyártása. Valamilyen korú müvek másolatai. A kor pedig körüljár, követeli, hogy tükrözzék, nem illeszkedik bele a múlt képeinek ked­ves kereteibe. Üzért űzi az uj vágya minden utón és ösvényen az al­kotók hatalmas hadseregét, függetlenül az illetők politi­kai és művészi lelkiiameretétől. Persze nem minden uj valóban, amit ebben a hadjárat­ban újnak nyilvánítanak, de nem is minden régi, amit an­nak hívnak. "Kincsen uj a nap alatt" - mondják a tapasztalat­tól okossá vált kételkedők... Ezt a rövid mondatot túlságosan gyakran használják. Valahogy bölcsen és kedvesen hangzik. De hány nagyszerű elgondolást fojtott meg már bölcsőjében, hányszor nyir­bálta meg a képzelet szárnyait, oltotta ki az igazi lel­kesedést! De képzeljük csak el, hogy a beszélgetés nem fejeződött be ezzel a mély értelmű Ítélettel és beszélge­tő társunk leküzdve elfogultságát, egyszerosak megkérdi:- Bocsássa meg, az istenért, a tájékozatlanságomat, de mi az, ami már azelőtt is volt, ahogy mondják? Itt aztán nyilván következik egy elbeszélés, amely szerint annak idején már játszottak díszlet nélkül, füg­göny nélkül, a közönség közé kivitt színpadon, kipróbál­ták ezt is, azt is.- Tehát pontosan úgy, ahogy most maga próbálkozik - vonja le a következtetést ismerősünk.- Tények ellen nincs mit mondani. De még egy kérdés: azokban a legendás időkben ki ült a nézőtéren?

Next

/
Thumbnails
Contents