Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?

49

zően hangzik az "uj" szó éa bár a művészetben minden újat mindig olyan emberek fedeztek fel, akik a régin nevelkedtek, a szó elbűvöl, az embernek kedve van hinni benne, hogy csak meg kell tanulni "uj módon" játszani és minden könnyebb lesz, a megoldatlan megoldódik, és a szinpadon váratlanul felnyílt "uj" ajtón csak úgy áradnak majd be a sikerek, amelyek ma még érthetetlen módon kivül keringenek.

Lehet, hogy igy van. Csak uj módon megtanulni mindenekelőtt azt jelenti, hogy tökéletesen birtokában vagyunk a réginek. Ha egy ultramodern darabban a szinész váratlan átmenetének virtuozitásával ragadott meg bennünket, de az utána következő jelenetben üresnek és szervetlennek bizonyult, egész művészete nem ér többet, mint egy egyszerű ruhaváltás. A drámairó az epizódok tartalmára épit, bármilyen sorrendben következzenek is, ezt a tartalmat azonban a szinész nem tárhatja fel, ha nincs meg benne az alakba való mély behatolás művészete, ha nem tudja a szerző elgondolását a saját hus-vér életévé alakítani. És minél váratlanabb, újabb a szinpadi helyzet, amelyben meg kell jelennie, fel kell tárulnia ennek az életnek, annál szükségesebb és értékesebb hitelessége és mélysége.

Semmiféle uj forma vagy régi.hibátlan játékmodor nem teheti tökéletessé és érdekessé egymagában az előadást. Sem ujitás, sem hagyomány nem indokolhatja az élet élő problémáinak mellőzését. Az emberhez hasonlóan a szinház is előbb öregszik meg gondolataiban, mint ruházatában.

Manapság szinte minden hivatásos szinház megszokott követelménye a szervesség. De még nem i3 olyan régen csak a nagy színészek voltak igazán élők, szervesek a szinpadon.

4 A szinész művészete ma I,